Átokkal küzdő, királyságot menteni próbáló, emberrablásból szerelmes.

Egykor Jeru királyságában is éltek varázslathoz értő emberek. Ám egy alakváltó sárkányként terrorizálta az országot, és a rajta győzedelmeskedő lovag király lett. Tiltottá tett minden mágiát, és halál vár minden művelőjére. Lark annak a férfinak a lánya, aki a király után következne az öröklési sorban. Nyílt titok, hogy a felesége is varázstudó. Azt már rejtik, hogy a lányuk, Lark milyen hatalommal bír. A kislány balszerencséjükre a király és kísérete előtt varázsol, az anyja magára vállalja és halálra ítélik érte. Ám a kivégzése előtt átkot szór: Lark néma lesz, őrzi a szavait. Apja élete a lányéhoz kötve: ha Lark meghal, az apja is. A király szörnnyé lesz, fiát elnyeli az ég. Lark így fogolyként, némán nő fel – egy háborús országban, melyben apja abban reménykedik, hogy Tiras, a herceg immár király, elesik miközben megvédi az országot. Tiras Larkot ragadja el, és zsarolná az épségével az apját. Arra egyikük sem számít, hogy a lassan örökre madár alakban ragadó király és a lány között milyen mély szálak szövődnek, melyek egy királyság sorsát is megváltoztathatják.

Voltak kétségeim, milyen lett ez a regény. A fülszöveg alapján lehetett volna nagyon tiniregény is, ahhoz meg most semmi kedvem nem volt. Ahogy elkezdtem olvasni, megnyugodtam. Inkább egy tündérmese jutott róla eszembe.

Elsőre a cím kissé megtévesztett. A madarat még csak értettem – már az elején a hercegre szálló átok, hogy elnyeli az ég, sejtette, hogy madárrá válik és elszáll. Azt viszont el nem tudtam képzelni, hogy egy törékeny, magát néha láthatatlannak érző lány miképpen lehetne kard. Harmon szerencsére megmagyarázza: van egy jelenet, amelyben Tiras kifejti, hogy miért kard számára Lark. Így már teljesen rendben volt – utal a szereplőkre és a különleges képességükre.

A történet gondosan van felépítve és szép ívek vannak benne. Mindennek megvan a jelentősége, és nem egyszer lepődtem meg, hogy mi mit és hogyan készített elő. Maga az átok is jóslatként működik, de sok mást is fel lehetne hozni. Egymásból következnek az események és miközben kellemes tempóban haladnak a történések, mozgalmasnak is éreztem a sztorit. Kifejezetten tudtam benne szeretni, hogy minden téren megvan a fokozatosság és az idő a kibomlásra. Legyen az mágia, hatalmi játszma vagy éppen a szerelmi szál Tiras és Lark között.

Fontosnak tartom kiemelni, hogy ez nem egy olyan történet, ahol a szereplők meglátják egymást és már el is van rendeltetve minden. Ez egy egészen más és érdek kapcsolatnak indul, amiből fokozatosan lesz barátság és mire a házasságig jutnak, az érdekek mellett a szerelem is az indokok mellett lehet.

Bár Lark és Tiras a leginkább kidolgozott karakterek, Harmon jó érzékkel kelti életre a környezetükben élőket. A testőrkapitányt, egyben titkos féltestvért (Kjell nem véletlenül lesz a második részben majd főszereplő) vagy az apát, akinek a korona a megszállottsága. Tiras sok tekintetben könyves álompasi, de mélyebb tud lenni – ahogy a kötelességtudata vezérli, ahogy az átváltozások miatt szenved. Talán Lark az, akiben több kamaszos vonás akadt, mint amit elviselnék. Megvannak a maga hisztis pillanatai, és néha nem értettem, miért játszik meg valamit, amikor mindenkinek nyilvánvaló, hogy mit érez igazából. Amikor már ő is pontosan tudja, hogy beleszeretett a királyba, aki meg is kéri a kezét, mi a legfontosabb neki, amikor igent mond? Hogy Tiras még véletlenül se sejtse meg, mennyire ujjong belül, hogy a felesége lehet. Annak mégis mi értelme volt?

Sose tudom, hogy a történet elmesélésének egyes szépséges elemeiért a szerzőt vagy a fordítót dicsérjem. Itt nagy kedvence, volt, ahogy Lark hasonlatosságát a holdfényhez megfogták, az ezüst ragyogással. Abban még költői vonást is éreztem.

Harmon hagyott még nyitva szálakat különben, és ahogy fentebb már céloztam rá, meg is írta már a folytatást. Reménykedem, hogy magyarul is jön majd, mert ez egy szép tündérmese volt, amit jó volt olvasni.

Harmon: A madár és a kard – Mint fantasy: 75% romantikus mese, átgondolt világgal és olvasmányos, könnyed stílusban.

Szubjektíven: 85% Lark makacskodása néha irritált, de szerettem a szerelmi és a mágikus szálat is a történetben.