Testvéres, szerelmes, sebeket mélyen rejtő.

Marion már szinte természeti jelenség. 40-hez közel is feledhetetlen szépség, egy párizsi díva. Hatalma és vagyona van, és egy szerető férje, aki több a szerelménél, társa is élete minden területén. Marion vaskézzel irányította a családot és nagy áldozatokat hozott: az egykori árva, későbbi prostituált, most az ország legbefolyásosabb madámja. Ám a hullámok lassan összecsapnak felette és meg kell tanulnia elengedni a szeretteit: fogadott húga, Colette, apácának állt, amit képtelen megérteni, hiszen ők maguk és más gyerekek is borzalmakat szenvedtek el egyházi emberektől. A lányaként nevelt fogadott testvére, Lea, egy igazi vadóc balerina, aki egyik botrányból keveredik a másikba. Fogadott fia, az egyre nevesebb divattervező Vincent éppen a lány ellentéte: végtelenül jólnevelt, kedves fiatalember. Marion kénytelen engedni egy zsarolásnak, hogy Lea és Vincent közös interjút adjon – hiába tudja, azok ketten együtt puskaporos hordó. Ha elkezdik feszegetni, hogy rég szerelmesek egymásba, miért nem lehetnek együtt, túl sok és fájdalmas titok kerülhet napvilágra, ami mindenkit elpusztítana.

Általában mindenkinek van egy olyan témája, amiről nem szívesen olvas, ami iszonyt vált ki. Ha megviselt akarok lenni és lelkileg kikészült, akkor nálam a nemi erőszak és a gyerekek bántalmazása pont ilyen téma. Néha belefutok akaratlanul is egy-egy regényben és utána szinte szó szerint fel kell mosni lelkem maradványait.

Belle-től eddig még nem futottam bele olyan regénybe, ami ennyire fájni tudott volna. Most megvolt ez is. Nem egyszer csak fogtam a könyvet és azon gondolkodtam, el akarom én ezt olvasni? Annyi szenvedés és kegyetlen történet van benne, hogy az összetör.

Pedig nem annak indult. Az elején pontosan azt kaptam, amit az írónő neve mellé kötök. Csajos, szerelmes, némileg guilty pleasure történet és tánc. Hiszen Lea vezető balerina, előadásra készülnek – Belle sokat ír táncosokról. Hamar megvolt az a szál is, amiért tudtam drukkolni. Ahogy Vincent egyetlen vágya Lea, aki szintén szerelmes a fiúba és minden lázadás mögött az áll, hogy valahogy észrevetesse magát vele. Nagyon szorítottam értük és el nem tudtam képzelni, hogy Marion miért tesz meg annyi mindent, hogy még esélyük se legyen, hogy annyit se tudjanak, viszonzott a szerelmük.

Közben már van egyéb alapozás is: egyre többet látunk abból, hogy Marion mit adott magából, hogy a gyerekeket kihozza az árvaházból, hogyan teremtett nekik otthont. Minél előrébb járunk a történetben, annál rémesebb történetek kerülnek felszínre. Többféle bántalmazás, erőszak. Marion élő hőssé emelkedik mindettől, ráadásul még képes egyedül cipelni az emlékek súlyát is, mert még attól is védené a többieket, hogy ő mit szenvedett el, miközben nekik igyekezett mindent megadni.

Belle nem a kéjnőt teszi démonivá, akinek nincs más eszköze a megélhetésre és a többiek segítésére, mint a teste eladása. A rendszer romlottságát emeli ki, amely ennyi választást hagy. Megvan az íve annak, hogy Marion miért olyan kemény és szívtelen, látszólag. Olyan élete volt, hogy csak vastag páncél növesztésével élhette túl.

Majd Belle ledobja a bombát, és kiderül, miért nem lenne szabad együtt lennie a fiataloknak. Ezzel együtt jönnek a még durvább történetek: már az megviselt, hogy egy fiatal nővel miket meg nem tettek, de egy 10-11 éves kisfiúval? A gyerekeket bántóknak külön hely van, remélem, a pokolban.

Innentől kezdve érzelmileg annyira megviselt a történet, hogy nem esett jól olvasni. Nincs borzalmasabb, amikor nem tehetsz semmiről, téged bántottak, és akkor egy életen át mégis neked kell fizetni az árát.

Pedig a szerző megtalálja az utat, amivel ilyen mélyről is fel tudja húzni a történetet. Mert itt arra van példa, hogy együtt könnyebbek a terhek. Itt egymásban erőt találnak, és ha a szerelem sem képes csodát tenni, azért megszépítheti, ami jutott.

Marion és Lea is fejlődnek a történet során. Vincent megmarad annak a többet érdemlő jófiúnak, akinek megismertük. Egyedül Colette, a középső testvér, akivel nagyon nem voltam kibékülve – pedig Lea nagyon mocskosan beszél, és kifejezetten zavarónak találom az indokolatlan trágárságot. Mégis, az ment az agyamra, ahogy Colette minden titkot ismer, és csak őrizgeti őket, amikor egyes dolgok kimondásával sokat segíthetett is volna.

Nem volt jó olvasni, ahhoz túlzottan megviseltek a történtek. De nem is bánom, hogy olvastam. Van benne szépség és erő, és remény.

Belle: Árvák – Mint romantikus: 85% komoly téma kellően drámaian megírva, színes hősnőkkel, érzelmekkel.

Szubjektíven: 65% ok, kaphatna többet is, de az a csavar Vincent kapcsán megviselt. Annyira rühellem, amikor mások bűnéért az ártatlanok fizetnek…