Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Dukaj: Érkezés a sötétségbe

2022. március 16. - BBerni86

Posztapokaliptikus, más világban fennmaradó, robotos.

Egy hír pillanatok alatt rázza meg az egész világot, már, aki még életben van: valami történt. Ahogy felkel a nap, a szerves életnek vége. Ázsiának esélye sem volt, Európában és az Államokban még jut pár perc, pár óra az életből. Egy lengyel informatikus csoport egy része vadul játszani kezd a kedvenc játékával, míg pár főnek eszébe jut, hogy van itt olyan technika, amivel digitálisan képesek beolvasni az agyukat. Így, amíg van idő, feltöltik erkezes_a_sotetsegbe.jpgmagukat a számítógépre. Nem csak ők döntöttek így – sok fiatal gamer rendelkezett azzal az eszközzel, így a szerves élet vége után mindenféle robotok és elektronikus eszközök kelnek életre, bennük egy-egy emberi tudattal. Egy új valóság kezd épülni, amelyben vágyakozni a régi életük után, csoportokat alakítanak ki és a mindennapi harc célja a javításra felhasználható alkatrész lesz. Kevés az informatikus, aki tényleg ért is ezekhez a dolgokhoz, de mindenki küzd és dolgozik, amivel tud.

A Netflix sorozatot, amelyet reklámoztak is azzal, hogy Dukaj regényéből készült, már láttam. Bár tudtam, hogy a kettőnek minimális köze van egymáshoz, azért így is megcsapott, mennyire kicsi a közös intervallum. A regényben vannak elméletek, legendák, amikkel biztatják magukat a robot emberek. Az egyik a repülőgép meséje, amely élő emberekkel köröz a sötétségben. Ebből a gondolatból nőtt ki egy egész sorozat.

De ebben a történetben már nincsenek igazán emberek, csak gépekbe áttett tudatok. A mindennapi harc is teljesen új jelentést kap. A gép rohad, elromlik, és most aztán nem egyszerű a javítás. Nincs utánpótlás, kevés a hozzáértő és el is indul a harc a készletekért. Ha meg minden meg is van, akkor is gond, hogy géptestből sok művelet nem kivitelezhető.

Egy teljesen más gondolkodást kell felvenni a főszereplővel, és elképzelni egy ennyire más létezést. Nekem már az gondot okoz, hogy milyen az a világ, ahol már semmilyen szerves dolog nincs. Nem is annyira az emberek vége akaszt ki, de elképzelni egy halott bolygót állatok és növények nélkül, csak gépekkel… nem tetszik a gondolat sem.

Ugyanakkor az emberi élni akarás regénye is. Mert lesznek itt sokan, akik így is, akár egy szexrobotban tévelyegve, de fenn akarnak maradni. Nem maradt a régi életből semmi, az emlékek legfeljebb és mégis, küzdenek, szervezkednek.

Érdekes volt, hogy milyen társadalmi formákat vesznek fel. Mivel emberi a gondolkodásuk, nagyon hasonlít arra, amit emberként is ismertek. Különböző csoportok, érdekekkel és vezérekkel. Kezdhettek volna minden pusztulása után valami egészen másba is, de visszatértek az ismert formákhoz.

Az is érdekes pszichésen, hogy mennyire visszavágynak a régi világba, a Paradicsomba. Ahogy imitálnak dolgokat, amelyeket a robottest nem tud, nincs olyan érzékelésük, de pl. eljátszanak egy szexuális aktust. Nem éreznek semmit, nem is igazi szex, de mégis, van rá igény, nosztalgia. Eszembe is jutott Csehov három nővére meg a Moszkva-nosztalgia.

Amivel már ott tartottam, hogy mi is az ember. Ezek a robot emberek ugyanúgy éreznek, emlékeznek és vágyakoznak, mint a nővérek. Minden más, nem alszanak, esznek, éreznek úgy, de belül még emberek. Akkor számít egyáltalán a külcsín?

Nem is könnyed olvasmány, mert nem cselekménye van, hanem más világa és nagyon sok gondolata. Van ugyan kiemelt karaktere, ha úgy tetszik, főszereplője – az egyik lengyel informatikus a történet elejéről – de teljesen lényegtelen még a személy is. Ezzel a megváltozott világgal csak a tudása a fontos, az élni akarása, minden mása megsemmisült.

Hiányzott is nekem a cselekmény, és nem egyszer már belefáradtam. Elvontnak nem mondanám, de ennyit a létezésen és az emberi mivolton gondolkodni, nem akartam.

Még csak azt sem mondanám, hogy mindig mindent értettem. Vannak benne pl. gyerekek, akikből nevelik az új generációt. Nem tudtam hova tenni: tényleg emberek, szerves testtel? Mégis, hogyan? Ha meg nem emberek fizikailag, akkor mik? És a gond, hogy egy ponton fel is adtam, nem is akartam már tudni.

Vannak rajzok is benne, és egy ponton azok már jobban lekötöttek, mint a történet. Abban van humor, és ironikusan rárímelnek a történetre. Nem szervesen annak részét képezik, inkább gondolatokat adnak hozzá.

A sorozat közelebb állt hozzám, bár tény, hogy a regényt tartom mélyebbnek és értékesebbnek. Csak éppen kicsit sem tudott szórakoztatni, túl könnyen beleuntam.

 

Dukaj: Érkezés a sötétségbe – Mint sci-fi: 55% izgalmas alaphelyzetből jó világbemutatás, de egyre elvontabb és lassabb is.

Szubjektíven: 40% néha untam is, és nem értettem, mire megy ki a játék. Mit kellett volna megtanulnom, meglátnom belőle?

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6017621006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása