Éttermes, kisvárosi, otthonra és családra találó.

Jancy élete nem a tervek szerint alakult. Most nem akar mást, csak minél messzebb jutni. Út közben áthajt Pick kisvárosán is, ahol a gyerekkorát töltötte. Még csak időzni sem akar itt, de az autója kigyullad, pénze meg nincs más módon utazni. Az Eperszív Étkezdébe tér be, ahol egy pincérnői állás mellé ételt és szállást is kap. A lány tele van félelmekkel: az étterem egykori osztálytársa, Emily anyjának a tulajdona. Az a lány volt a legszebb az osztályban, ráadásul kedves és okos is volt. Olyan, akivel esélye sem volt összebarátkozni. Jancy már számolgat is, hogy csak addig marad, amíg Emily hazajön az egyetemről és ő összespórolja a buszra valót. Nem számol azzal, hogy mekkora szeretettel fogadják itt. Hogy a hazatérő Emily barátságos vele, beavatja a titkaiba, mintha a sosem volt nővére lenne. Hogy a félénk, egykori iskolatárs Shane udvarolni kezd neki és egyre több minden köti a városkába.

Vannak azok a sorozatok, és inkább tévésorozatok jutnak eszembe, amelyeknek ugyan megvannak a maguk főszereplői, de egy egész közösség, egy jellegzetes kisváros mindennapjai adják el a sorozatot és teszik nagyon szerethetővé. Ilyen volt a Gilmore Girls, a Heart of Dixie, a jelenleg futóak közül meg a Resident Alien halad ebbe az irányba. Ezt tudja Az Eperszív Étkezde is nyújtani.

Rá lehet mutatni, hogy Jancy a főszereplő. De aztán mégsem, hiszen ugyanennyire fontos lesz Emily is, a lány családja. Majd a lányok életébe lépő férfiak, és velük együtt a közösség is. Az a regény varázsa, hogy miközben szimpatikusak a szereplők és tényleg drukkolok, hogy jól alakuljanak a dolgaik, legalább ennyire szerethető maga Pick is.

Van egy jelenet, amikor Emily választottja, Ryder tart egy befektetőnek arról beszédet, hogy mit jelent ebben a kisvárosban élni. Milyen szokásaik vannak, hogyan alkotnak egy közösséget és miért nem fogják hagyni, hogy egy befektető aprópénzért megvegye és lerombolja azt, ami a közösség szívét is alkotja. Ami érték és meg fogják védeni. Ez a jelenet jól kifejezi, ami a regény szerethetőségének a kulcsa nálam: egy olyan közösség, amiben sokan szeretnénk élni és ami összetart.

A cselekmény nem rohan, és inkább személyes konfliktusok és félelmek vannak, mint igazi drámai összecsapások. Emily próbálja beadagolni az anyjának, hogy a választottja az a Ryder, aki a környék nőcsábásza és bajkeverő volt, de már megváltozott. Jancy fél elmondani Shane-nek, hogy milyen ballépéseket követett el a múltban – fél, ha megint a szívét adja, újra összetörik és eldobják. Vicky túlfélti a lányát és nehezen viseli, ha ő nem azt az utat akarja járni, amit ő elképzelt a számára. Tulajdonképpen annyi a lényeg, hogy mindenki a legjobbat akarja a másiknak, és annyira szeretik egymást, hogy ebből néha vannak súrlódások. Az ilyen, mondhatni álkonfliktusok nem szoktak tetszeni, de itt annyira hiteles a közösség és ez a család, hogy még szerettem is olvasni.

Mert minden érzelem mellett van humor a történetben. Lélekmelengető, ahogy ezek az emberek ott vannak egymásnak és segítenek. Érző szívű, okos és kedves nők, akikkel az élet megannyi színterét átélhetjük: a nyíló szerelmet, az anya-lánya kapcsot, a házasodást, elköszönést és új kezdeteket – közben meg azért mókás dolgok is megesnek velük, amelyen némelyike azért csak utólag mókás. Pl. amikor Ryder egyik exe megjelenik, vagy amikor a lány elmeséli, hogy indult a kapcsolatuk.

Nagyon szerethető, nagyon kedves történet, tele szeretettel és összefogással. Jól esett olvasni.

Brown: Az Eperszív Étkezde – Mint női: 85% kicsit humoros, elég érzelmes, és a női lét sok színét megfogja egy napfényes történetben.

Szubjektíven: 70% jól esett olvasni. Szeretnivalók a szereplői, nagyon pozitív az üzenete.