Családos, botrányos, családi céget milliárdos üzletté fejlesztő.

A Gucci név többé vált, mint egy család neve. A divat, a stílus és vagyon is benne van, de éppen annyira a botrány is. Az egyik tetőpontot az jelentette, amikor Maurizio Gucci merénylet áldozata lett. A lakása előtt lőtték agyon. A vádlott pedig a volt neje, Patrizia Reggiani lett, akit aztán a felbérelt gyilkossal egyetemben el is ítélt a bíróság. De hogy jutottak eddig? A válasz már a család történetével kezdődik, hogy mit jelent a Gucci-név és hogyan vált márkává. Ahogyan az egyszeri olasz, Angliában dolgozó fiatalember felfigyelt a gazdagok bőröndjeire, és hazatérve minőségi táskákat kezdett el készíteni, amelyeket fel is kaptak, és a megalapított cég neve egyre jobban csengett. Ahogy Guccio fia, Aldo még nagyobb léptékkel terjeszkedni kezdett. A vagyon nőtt, vele a botrányok is, mert mindenki akart egy szeletet a tortából, még ha tehetség nem is jutott az elképzelések mellé.

Sara Gay Forden kötete botránykönyv 2000-ből, ami azért jelenhetett meg magyarul, mert a belőle készült film elég nagy hype-ot kapott. A Gucci-család krónikája, ahogy fentebb talán már kitűnt, leginkább a botrányokra és a züllésre koncentrálva.

Azonban van egy csapda. Nálunk nagyon azzal akarták eladni, hogy ez Maurizio meggyilkolásának a története – a film is ezt a kampányt kapta, szóval, örökölte az eredetije is. Csak ez éppen így nem állja meg a helyét.

Igen, benne van a gyilkosság és röviden érintve van az is, hogy mi lett a felelősökkel. De ez csak egyfajta keretként szolgál, ez nem egy krimi, ahol rekonstruálja a szerző a bűntényt és a lebukást. Ez egy családtörténet, és mivel a Gucci-család története, egyben divatkönyv is.

Az ősöktől indulunk, nagyon lineárisan előre. Visszaugrunk a nagyapához, aki kitalálta az első táskát, majd jön a következő generációs és az azt követő is. Van egy íve annak, ahogy a vagyon mondhatni megrontja a családot. Mert az elején a tehetség volt a fontos és építették a céget, nagy vagyont szereztek. De, akik ebbe már beleszülettek, kaptak mellé egy olyan mentalitást, ami majd elvezet Maurizio meggyilkolásához. Megvan tehát a múlt, a gyilkosság és ott lesz az ahhoz képest jövő is. Mi lett a céggel, és mi van most a Gucci-család tagjaival. Bemutatja, ahogy a történetek már nem az újabb és sikeres termékekről szólnak, hanem az extravagáns, botrányos életmódról és pénzszórásról. (Ilyen szempontból nem is csodálom, hogy a család elhatárolódik a kötettől.)

Csak éppen, bennem maradt hiányérzet. Olvastam már Gucci családi történetet, Aldo törvénytelen lánya is megírta a család krónikáját. Itt pl. ez a lány teljesen el is van rejtve, az anyját is éppen csak említik talán 2 oldalon. Akkor már nem teljes feltárás a történet, ha ilyen nagy részek kimaradnak belőle.

Nem szerettem a kötet stílusát sem. Még a tényközlő irodalomban is tudom szeretni, ha regényesek és olvasmányosak. A Gucci-ház viszont szárazan van elbeszélve, és gyakrabban idézett fel bennem egy újságvicceket, vagy egy enciklopédia szócikkét, mint egy regényt. Pedig nem ténygyűjtemény igyekszik lenni, folyamatosan mutatja be a szereplőket és keresi az indítékokat, érzéseket a tetteik mögött. De ez magából a formátumból és stílusból nem jön át.

A ténylegesen divatról szóló részek, a termékek fejlesztése, egy-egy bemutató leírása tetszett, de ezekből nem volt sok. Ez a család bukásának meséje.

Ritkán írok ilyet, de az alapanyagból jobb filmet készítettek, mint a kötet volt.

Forden: A Gucci-ház – Mint ismeretterjesztő: 55% a koncepcióját sikeresen megvalósítja, de volt hiányérzetem is és elég száraz a stílusa is.

Szubjektíven: 35% nem láttatta az eseményeket, gyakran untam is – a film szórakoztatóbb.