Hatalmat megszilárdító, házassággal dűlőre jutó, átkot törő.

Jude száműzötten az emberi világba ragadt a nővérével. Próbálja megemészteni, hogy igaz érzelmeket kezdett táplálni Cardan iránt, és ez lett érte a köszönet. Kijátszotta, megalázta, eldobta. Gyerekként szeretett volna hazatérni, emberi életet élni, de most azzal kell szembenéznie, hogy az ő élete és céljai már a Tündérföldön vannak. Hogy valahogy megéljen, megbízatásokat vállal itt, és gyűjti a híreket Cardan uralkodásáról. Ám Taryn érkezése megint változtat a helyzeten: ikertestvére végzett férjével, és most a királyi tanács előtt kellene ártatlannak bizonyulnia. Az egyetlen esélye, ha Jude neki adja ki magát, és ő valóban büntetlenül ártatlannak vallhatja magát. Jude visszatér, de nem számol azzal, hogy Cardan első pillantásra felismeri és neki is megvannak a maga tervei száműzött feleségével, nem csak a politikai játszmákban.

Talán azzal kezdem, hogy elsőre meglepő volt a borító. A korona motívum elkísérte a sorozatot kezdettől a végig, de ez? Baljós véget sejtet, noha Holly Black nem olyan szerző, aki a regény végén bevisz egy gyomrost a zárással. El nem magyarázom, de annyit súgok, vagy egy jóslat és egy átok, azt remekül kifejezi a borító és a könyvet olvasva van értelme.

Folytatom azzal, hogy ez a trilógia egy összefüggő történetet mesél el. Ugyan most hónapokat ugrunk előre az időben, körülbelül egy fél évet, de attól ez még egyenes folytatás. Minden cselekmény alapja az előző két kötetben van, és azokat a szálakat fogja Black most elvarrni. Vagyis, előzményismeret szükséges, és nincs arra próbálkozás sem, hogy a két korábbi részt pár oldalon összefoglalja a szerző az esetleges új olvasóknak.

Alapvetően két konfliktust kell elrendeznie a hősnőnek: az egyik a házassága. Mi van Jude és Cardan között? Black nagyon gyorsan és egyszerűen varrja el ezt a szálat. Annyira, hogy nem is hittem el, hogy tényleg ennyivel elintézi. Nagyon erős nyitott vég volt a második rész végén, itt meg szinte gyerekes a magyarázata. Korábban szerettem, hogy nem hagyományos szerelmi történet, és a szereplők között tényleg átláthatatlan, hogy vonzalom, gyűlölet, félelem vagy éppen mi munkál. Most viszont egy tipikus YA szintjére érünk, ahol élnek és halnak egymásért, és a vég sem kérdéses.

A másik a hatalmi játszma. Cardan király, nem is rossz, de vannak, akik a hatalmára törnek. Jude visszatér és már együtt kereshetik a megoldást, Cardan egy új királyság alapjait rakja le, de aztán jön egy átok, ami megint hatalmi zavart okoz és kezelni kell a helyzetet. Vannak fordulatok, Black megtölti a regényt cselekménnyel. Elég izgalmas is, de azért lassabb, mint korábban. Érezni, hogy ez a zárlat és már nagyon össze van húzva minden történetszál. Plusz, azért találtam olyat is, amit következetlennek érzek: Cardan megtöri a hatalom öröklődésének körét azzal, hogy Mab koronáját eltöri. Akkor viszont miért van kijelölt örököse? Ő azt kéri, bizalmat szavazzanak neki és rá, ne a koronára esküdjenek fel. Akkor ez nem azt jelenti, hogy alapvetően át kell szervezni az örökösödési rendet is?

Igaz, én mindig találok olyasmiket, amin fent tudok akadni. Bár a történetnek happy end a vége, azért bennem felmerült, hogy mennyire véges ez a sztori. Cardan tündér, jó pár év van előtte, Jude halandó. Ok, amíg nem megy az emberi világba, öregedni nem fog – mondjuk, visszajárkál, így egyelőre ez sem áll – de az élete nem lesz hosszabb. Cardan életéhez mérve pillanatok alatt meg fog halni. Az öröklés is – annyira ki van hangsúlyozva, hogy Oak az örökösük. Azért érdekelne, mi lesz, ha saját utódjuk is lesz…

A stílus a szokott, olvasmányos és szórakoztató. Csak, mindenre igaz, hogy ez most egyszerűbb. Nem olyan rafináltak a játszmák, túl egyszerűen és gyorsan elrendeznek minden konfliktust. Ok, zárlat, de az előző részhez képest olyan, mintha nyugtatót kapott volna és esett jó pár ponttal az IQ is.

Összességében azt tudtam díjazni, hogy mindent szépen lezár és korrekt zárlat. Az első résznél még jobban is tetszett, ha a legerősebb rész a sorozatban a középső is volt.

Black: A semmi királynője – Mint YA fantasy: 75% záráshoz méltón minden szálat elvarr, olvasmányos is, csak egyszerűbb a sztori és a megoldások, mint amit Black tudott korábban.

Szubjektíven: 70% szórakoztató, elég izgalmas is volt, de végig úgy éreztem, az előző részhez képest ez nagyon szimpla.