Fülszöveg: 

De mi történt Tarynnel?

Míg Jude a hatalomért küzdött a kegyetlen herceggel, Cardannal az elfhoni udvarban, a nővére, Taryn beleszeretett a szélhámos Locke-ba.

Taryn részben bocsánatot kér, részben magyarázkodik, és kiderül, hogy neki is megvannak a maga titkai.

Kiegészítő történet a New York Times bestseller The Cruel Prince – A kegyetlen herceghez a lenyűgöző Holly Black tollából.

Szerintem: 

Kiegészítő kötet, és valóban.

Nem sokat tesz hozzá a trilógiához. Nem véletlenül van ráírva, hogy rajongóknak. Aki nem ismeri Black regényeiből legalább az elsőt, ezzel nem id fog tudni mit kezdeni.

Mert ez a kötet annyi, hogy Taryn indítékait igyekszik megvilágítani. Mi vette rá az ikerlányt, hogy elárulja a saját testvérét? Innen kiderül, az ő szemszögéből. Ráadásul nem is annyira a történetet meséli újra, hanem az érzéseit. Mi járt a fejében, mit érzett, mire vágyott. Talán eddig ez a leginkább ifjúsági a sorozat három része közül.

A tényleges cselekmény szinte semmi. Taryn titokban járni kezd Locke-kal, és amikor átlátja a tündér mesterkedéseit, alkut ajánl neki. Megkötik, és ezzel már meg is van a válasz, miért adta fel a nővére iránti hűséget.
Megjelennek a sorozat első kötetéből ismerős jelenetek, de hamar túl is lépünk rajtuk. Ahogy az ottani fontos szereplők, mint Cardan és Jude, itt éppen csak feltűnnek. Locke van benne kicsit többet, de még őt sem mondanám jelentős alaknak.

Két dolog van, ami dob rajta, és ami miatt nem írom azt, hogy megírni sem volt értelme ezt a szinte novellát. Mindkettő a stílusában található.
Az első, hogy mesei párhuzamot von. Az egész történetüket úgy dolgozza fel, hogy megmutassa, miben emlékeztet az ismert tündérmesékre, de miért elátkozottabb azoknál. Ez lehet az anyja története, amit a Kékszakállú herceg várához mér. De lehet a saját szerelmi története is, amelyben a ravasz róka alakja tűnik fel. Nem is kicsit feltűnő, hogy Locke hányfeléképpen emlékeztet rókára: a haja, a mosolya, de még a viselkedése és a ravaszsága is.

A másik, ahogy megszólítja Jude-ot. A tükör előtt gyakorolva mondja el Taryn, mit és miért tett. Ettől tényleg van egy olyan hatása, mintha verbális lenne, mintha egy beszédet – mesés elemekkel – hallgatnánk. Szinte kiszól az olvasóhoz, és bár Jude van megszólítva, olvasóként olyan hatású, mintha nekünk tenné meg a magyarázatát.

Végül, fel lehet-e menteni a tettei borzalma ellenére a lányt? Mivel később jött ki, mint a trilógia befejezése, nem könnyű elvonatkoztatni attól, hogy tudjuk, mi lett az itt megkötött házasságból és szereplőkkel. Taryn éppen eléggé megfizet a tetteiért, és lesz jóvátétel, megbocsátás is. És azt meg tudom érteni, hogy saját kézbe akarta venni a sorsát. Ezt a módszert találta. Nem volt tökéletes, de jobbat nem tudott.

Mivel én szerettem a sorozatot, ezzel a kötettel is elvoltam, de azt nem éreztem, hogy sokat adott volna az élményhez. Legalább a borító kifejezetten szép…