Szállodát fenntartó, szerelmes, múlt századi.

Dalma számára otthon nincs jövő, a lány nem akar belemenni egy elvárt házasságba és csak feleség lenni. Egy bécsi rokonnak hála lehetőséget kap, hogy kiutazzon és az osztrák fővárosban próbáljon boldogulni. Egy neves hotelben helyezkedik el szobalányként, majd, amikor egy új ötletnek hála a recepciós is nő lehet, egyike lesz a kiválasztottaknak. A lányok között jó barátokra talál, és a tulajdonos jóképű fia a szívét is megdobogtatja. Oskar azonban nagy szívtipró, aki rendszeresen a női alkalmazottak erényein gázol. Ő is felfigyel Dalmára, és a fiatalok között igazi kapocs szövődik. Ám a hotel anyagi helyzete nem engedi meg, hogy Oskar a szívére hallgatva nősüljön. Az anyja már ki is nézte azt a gazdag kisasszonyt, aki a menye és a hotel megmentője lehetne.

A kulisszák mögé belesni szeretek a könyvekkel, filmekkel. Hogyan készül egy sorozat, valóságshow? Mit csinál a szakács, amikor nem látjuk? A hotel kiszolgálása mögött mennyi munka rejlik? Bár a recepciósok élete nem tűnt túl izgalmasnak, az már jobban mozgatta az agyam, hogy egy XX. század eleji előkelő hotelben miképpen mentek a dolgok.

Palotás Petra története azonban nem mondható igazán kulisszák mögé nézőnek, sem történelminek. Ugyan a korszak történelmi, az első világháború után járunk, de nem történelmi regény. A korszakról semmit nem lehet megtudni, még igazából a társadalmi szokásokról sem. Az, hogy a gazdag család sarja egy jóval szegényebb lányt akarna elvenni és ez nem tetszik a szülőknek, nem éppen kortünet.

A hotel életéből is csak morzsákat lehet elcsípni. Egyáltalán nem azon van a súly, hogy a lányok mit és hogyan dolgoznak. Ugyan pár szabály elhangzik, de nagyon ritka az olyan jelenet, amikor a dolgos hétköznapokat látjuk. Pl. olyan elrejtett részletek vannak, mint amikor Oskar anyja próbálja lebeszélni a fiáról Dalmát, az éttermükbe viszi ebédelni, és megjegyzi, hogy itt igazi a marha; nem, mint a szolgálók menüjében, amit csak annak mondanak. A végén egy nagy rendezvényt is szerveznek, de ez is csak pár sorban került elmesélésre. Nekem hiányzott a hotel élete és a történelem.

Van helyette rengeteg szerelmi szál, amiben több szappanoperás vonal is fellelhető. Eleve a gazdag fiú – szegény lány szerelme klisé, amihez hozzájön, hogy Dalma szerelme változtatja a nőfalót megbízható fiatalemberré. De lesz itt becsúszott terhességgel férjet fogó lány, meg tiltott szerelmet rejteni próbáló is.

A szereplők alapvetően szimpatikusnak vannak ábrázolva, nekem mégis borzolták az idegeim. Dalma a túl jó, hogy igazi legyen. Liselotte meg annyira flörtölős, kapcsolatokba merülő, hogy az adott korban szerintem simán megbélyegeznék romlott nőnek – azért az 1920-as években nem kellene a Szex és New York Samanthájaként vonulnia. (Ok, túlzott, de Dalma mellett éppen olyan hatást kelt.) Kevés vonást kaptak, inkább egy-egy tipikus karaktert töltenek ki, és így nem is voltak érdekesek számomra.

A cselekmény is nagyon kényelmes, és ahogy már írtam, túlzottan a szív ügyeire koncentrál. Ott sem haladnak gyorsan az események, fejezeteket kell várni egy-egy újabb mozzanatra vagy valami fordulatra, ami aztán gyakran szappanos benyomást tesz.

A stílusa pontosan az, amit Palotás Petrához kötök. Édeskés, szentimentális, nekem kissé műnek is hat. Kellemes, gyorsan olvasható, de nem szeretem.

Még a második kötet kap egy esélyt, remélem, az izgalmasabbra sikerült.

Palotás: Recepciós kisasszonyok 1. – Mint romantikus: 55% lineáris, szappanoperás fordulatokkal feldobott limonádé érzékenyen megírva.

Szubjektíven: 50% különösebben nem tetszett, de nem is utáltam. A történelem kevés, a románc sok és az a terhességes bonyodalom…