Régi ügyet újra nyomozó, kémes, kisvárosi.

Amos a kislánya születésnapjára visszautazik a kisvárosba, ahol családos emberként élt és dolgozott. A temetőben nem várt látogató tör rá: Meryl Hawkins volt az első gyilkos, akit Decker és akkori társa börtönbe juttatott. Meryl éveket töltött bent, és már végső stádiumú rákos, így kegyeleti okokból kiengedték. Arra kéri Deckert, vegye elő az esetet, nézze át újra, és tisztázza a  nevét. Decker beszél a volt társával, és valóban pár részlet, ami túl szép volt már akkor is, hogy igaz legyen, de kezdő rendőrként ezt még nem látta. Amikor Meryl gyilkosság áldozata lesz, már biztos benne, hogy a férfi csak bűnbak volt. Megkezdi a nyomozást, régi sebeket tép fel, miközben az FBI várja vissza és számolnia kell azzal, ha ellenszegülve ezt az ügyet folytatja, véget érhet a tanácsadói alkalmazása.

Milyen is a soron következő Amos Decker-regény? Nem a legizgalmasabb a sorozatban, de nem is a leggyengébb. Kis csavarral a szokott színeket kapjuk.

Azon regények közé tartozik, amelyekben van személyes érintettsége Amos Deckernek. A teljesen új nyomozásokat jobban szeretem, de ezekben használhatja teljesen Amos különleges agyműködését a szerző. Hiszen neki a 10 évesnél régebbi ügy ugyanúgy a fejében van, mint amikor először dolgozott rajta. A tökéletes memóriája megőrizte az embereket, amiket mondtak, ahogy kinéztek. Ezt most össze lehet vetni és olyasmiket észrevenni az eltérések miatt, amit akkoriban nem láttak meg. Nem egy ilyen rész van, szerettem is őket.

Mivel már egy sorozat 5. kötetéről van szó, könnyen lehet visszatérő szereplőket is játékba hozni. Baldacci él is a lehetőséggel: mivel a csapat másik ügyön dolgozik, Decker maga mellé kapja a régi társát és érkezik majd segíteni Melvin Mars – a 2. kötet megmentésre váró szereplője, aki Decker barátja lett és rendszeresen visszatér a sorozatba. Elég eszes, sportos és pénze is bőven van – biztos bázis Decker mellett.

Épít is rá Baldacci, hogy a két férfi kiegészítse egymást. Decker tele van fájdalmakkal, különcségekkel, míg Melvin nagyon magára talált, simulékony és a társaság közepe tud lenni. A legtöbb kötetben van egy szereplő, akinek az a dolga, hogy Decker különös szokásait enyhítse és a kommunikációt gördülékenyebbé tegye – ez most Melvin.

Maga az ügy fokozatosan bonyolódik. Egyszerű helyzetből indul ki, a szereplők egyike sem olyan, hogy valami összetett ügyre gondoljon az ember. Ugyan az kérdés, miért pont Meryl lett a bűnbak, de Decker sem sejti előre, milyen messze nyúlnak a szálak. A kis vidéki eset a történetben aztán éles kanyarral már nemzetbiztonságot érintő kérdéssé válik, és a szerző tudja is fokozni folyamatosan a feszültséget. Veszélyhelyzet a jelenben, gyilkossági kísérlet a szereplők ellen, mellékszereplők meggyilkolása, messzire mutató összeesküvés. Meglepetések vannak, és Baldacci egyszerre helyezi a történetet a magas politikába és teszi nagyon személyessé is. Hiszen egyszerre lesz a történetben egy nemzetközi kémsztori, ugyanakkor meg egy nagyon személyes bosszú is.

Meglepően sok a történetben a valamilyen nagy nyomorúsággal küszködő karakter. Decker számára a családja meggyilkolása egy soha el nem múló, örök trauma, ami a memóriája miatt ugyanúgy fáj most is. Mitzi, a meggyilkolt és gyilkosként elítélt Meryl lánya drogfüggőséggel küszködött. Az anyja halálos beteg volt, súlyos fájdalmakkal és szintén téma volt a gyógyszer. A régi társa, Mary meg fiatalon kénytelen szembenézni egy olyan betegséggel, ami majd magától fosztja meg.

Mégis, Baldacci a hangnemet megtartja pozitívnak. Igen, szenvedtek és fognak is még, de kitartanak és harcolnak. Vannak remények, eszmék – amiért kiálnak, mindenkor.

Jó tempójú krimi, csavarokkal. A karakterépítés kevesebb, de egyensúly van: minimális karakterfejlődés is akadt, és az új olvasóknak felépíti újfent, ki milyen ember. Sok párbeszéd, kevesebb, de a lényeget kiemelő leírás. A sok szenvedés miatt az érzelmeknek is van szerepe, de azért messze van egy lélektani történettől.

Hogy ismételjem magam: nem a legjobb Decker-regény, de nem is a legrosszabb.

Baldacci: Megváltás – Mint krimi: 75% a sorozat tipikus elemeit használja, bonyolítja a cselekményt és akad némi jellemfejlődés is.

Szubjektíven: 70% jó a csavar, most kis gúnyos mosolyom is van attól, ahogy a hidegháborút visszahozza és az oroszok a rosszak.