Különleges erőket kapó, kiképzős, flörtölős.

Évekkel korábban az angyali seregek és Lucifer seregei a Földön vívták háborújukat. Mágiájuk több embert is eltalált és megváltoztatott – attól függően, kinek az ereje hatott rá, angyali vagy démoni erőket kaptak. A gyermekeknek tudtak csak haladékot adni, akiknek a 18. születésnapjáig elnyomják a képességeit egy feltáró szertartásig. Brielle édesanyja halottkeltő, aki egy démonnak adta el az életét a férje életéért. Nem tudhatta, hogy a férfi pár hónapon belül autóbalesetben életét veszti és az alku nem csak rá, de az elsőszülöttjére is vonatkozik. Brielle így azzal a tudattal várja a feltárását, hogy bármi lesz is, neki egy démont kell szolgálnia. Senki nem számol azzal, hogy Brielle több arkangyal erejét is birtokolja, miközben fekete szárnyai nőnek. Az angyalok készek harcolni érte, és Brielle a Bukottak Akadémiájára járhat addig is, amíg megoldást nem találnak. Vagy, míg a kétszeresen áldott és szexi Lincoln, aki kezdettől gyűlölettel néz rá, nem végez vele.

Alapvetően szeretem az olyan regényeket, ahol a szereplők valamilyen iskolában kell, hogy túléljenek. Lehet az Vámpírakadémia, Roxfort vagy a Félvér Tábor. Ennek ellenére ezzel a regénnyel kapcsolatban azt tudom sorolni, mi minden nem tetszett benne.

Az első és legfontosabb, hogy semmilyen eredetiséget nem tudtam felfedezni benne. Nem ez az első YA fantasy, amiben angyali és démoni erők a Földön háborúznak, és az embereknek is oldalt kell választani. Ahogy az is nagyon ismerős, hogy egy nagy ünnepségen dől el, ki melyik házba/csoportba/iskolába kerül. Volt már Varázssüveg, volt, hogy a vérrel jelöltek csoportot maguknak, máshol a tanárok válogattak maguknak. A szerelmi szálba bele sem érdemes menni: a nagy Ő a regénybeli álompasi, a lány után a második legkülönlegesebb a fajtájuk között. Kezdeti ellenszenv, annál nagyobb szerelem később és Lincoln Brielle tanáraként kezdte, még Vámpírakadémia jeleneteket idéző rész is akadt benne.

Brielle maga egy klisé. A megjósolt lány, akinek majd be kell fejeznie a háborút. Mennyire tipikus, amikor abban reménykedik, hogy valami nagyon átlagos ereje legyen. Ne legyen túl erős, de ne is a leggyengébb. Csak valami, amivel láthatatlan lenne. Igaz, nagyon hamar rátalál a megváltó szerep, de az sem tetszett jobban. Egyik percről a másikra esik át egy nagyon más szerepbe, hol az átmenet?

De ezt az egész regényre el tudom mondani. Az valahol ok, hogy gyorsan zajlanak az események és pörgés van. Szeretem a cselekményközpontú történeteket. Csak itt ez kidolgozatlansággal párosul. Nem egyszer nem regény, csak egy cselekményvázlat benyomását keltette bennem. Nem véletlen az sem, hogy sok iskolás regény egy tanévet félbe szed, vagy naplószerű és ki vannak emelve a nagy napok, a többin meg jelzésszinten átsiklik. Itt viszont kapkodunk, ugrálunk és olyan változásokat pörget le Stone egy-egy fejezetben, amelyek nem az első kötetben szoktak megesni a szereplőkkel.

Mondjak valami jót is? Ifjúsági regénynek megfelelően van érzelmi oldal is írva, bele lehet merülni Brielle belső világába. Én nem élveztem, de a zsánerben ez elvárás. Könnyű különben is olvasni, egyszerű és lineáris, könnyed a cselekmény és a szöveg is.

Sokkal többet vártam a történettől, a szerző másik sorozata emlékeim szerint jobban sikerült. Ez túl ismerős, túl sok ilyen van – vagyis: számomra unalmas.

Stone: Bukottak Akadémiája: Első év – Mint YA fantasy: 45% tucatáru. A szerelmi szála, a világa, a hősnője és a prófécia is, ráadásul összecsapottan megírva.

Szubjektíven: 40% már nagyon a 12 egy tucat, amit unok és ez nagyon összedobott is.