Testvéres, családot alapító, karriert építő, más korszakbéli.

A Latimer-családban négy lány nő fel. A lelkész apa első házasságából egy ikerpár született, ám Edda és Grace születése az édesanyjuk életébe került. A gyászév letelte után Latimer lelkész elvette a házvezetőnőjét, és hamarosan újabb ikerpár született: Rika és Kitty. Bár az asszony hangsúlyozza, hogy egyformán szereti a lányokat, mégis megvan a maga kedvence: Kitty, aki különleges szépséget birtokol. Pont ő, aki félénk és nem szereti a figyelmet, miközben az anyja mindig előtérbe rángatja. A lányok összefognak, és együtt igyekeznek túlélni a családi házat, miközben különböző álmokat kergetnek. Az okos Edda orvos szeretne lenni, Grace férjhez akar menni, míg Rika nagyon nem. Kitty meg csak szeretné, ha nem a külsejét vennék észre belőle. A lányok együtt állnak neki az ápolónőképzésnek, és lassan párra, hivatásra találnak.

Krimit már olvastam a szerzőtől, de a romantikus történeteit eddig gondosan kerültem. Pont a leghíresebb, a Tövismadarak miatt – abból leszűrtem, hogy nem úgy alakítja a szereplői szerelmi életét, jellemét, ami nekem tetszene. Most tettem egy kivételt és felemás a benyomásom is.

Kicsit a Büszkeség és balítélet, amit a kezdet megidézett bennem. Egy problémás anya, a sok lánya, akik azért nem a viktoriánus korban boldogulnának. Nem Austen újrázása, ezt azért gyorsan megjegyzem. Főleg, mert nagyon más a kor és a helyszín.

Számomra érdekes volt, hogy Ausztrália a helyszín a világválság idején. McCullough igyekszik megmutatni, hogy a korban milyen volt a nők élete, milyen lehetőségek álltak előttük, mit változtatott vagy nem a válság és a benne élők. Egy sokkal kötöttebb világ volt ez, ahol ki van jelölve, mit tehet meg egy nő. A házasság, és csak bizonyos pályák állnak nyitva előttük. Az apától, majd később a férjtől függnek. Pl. asszony nem lehet ápolónő. Orvosnak akkor tanulhat, ha az apja/férje engedélyezi.

Azért is jó, hogy 4 lány van és más-más álmokkal, mert velük le tudja képezni a választható utakat. Lesz itt szerelemből házasodó szegényebb, lesz a tanulásért küzdő, vagy olyan, aki nagyon felfelé megy férjhez és más körökben kell forognia. Alapvetően minden lány esetében két téma van: a szerelmi élete és a munkavállalás. Általában mindkettőt nem lehet.

McCullough nem írt nagy szerelmi történeteket, ha van is szenvedély, elég sterilen írta meg. Nekem tetszett is így, mert inkább női regény, ami nem csak azzal foglalkozik, hogy ki kit szeret és mennyire. A szerelem a család témájának részeként van jelen, nem önálló jogon.

A lányok jellemei, a köztük levő kapcsolatok vannak mélyebben megírva. Összetartanak és segítik egymást, de ez nem jelenti azt, hogy közben nincsenek vitáik vagy nem féltékenyek. Lesz itt olyan szerelmi téma, hogy az egyik lány szeretője lesz majd a másiknak a nagy szerelme, meg hasonlók. De nem szappanoperás a történet. Nem tetszett mindenkinek a sorsa – sőt, van, ami kifejezetten zavart is. Pl. az egyik nő elvárja, hogy a férje halála után a sógora tartsa el, lakást biztosítson és járassa iskolába a gyerekeit. Simán jobban él özvegyen, mint előtte a férje fizetéséből… Az ilyeneken tudtam morogni.

McCullough nem sugallja, hogy melyik szereplőt milyennek ítéljük meg. A tetteikkel jellemzi őket, és ránk marad, milyennek találjuk őket. Ez azért is jó, mert több figura egyszerre bír példamutató tulajdonságokkal és kevésbé nemesekkel. Én pl. a házasságától elvesztettem a Grace iránti szimpátiát: szerető, de pazarló feleség lett és élhetetlennek tűnt évekig. Azt meg tudom fejlődésként felfogni, hogy a férje után a sógora tartsa el. (Még, ha a bátyja lenne, de a húga volt férje?) Nem tudok nem arra gondolni, ha a férje nem hal meg, nem kérhetne semmit, és mindenből sokkal kevesebb jut. Így meg magániskola, cseléd? Milyen alapon? Szóba se kerül, hogy dolgozna. Mindig védték, kiszolgálták – talán gonosz vagyok, de egy pofára esés kellett volna neki. Csináljon végre valamit.

A stílusa kicsit Philippa Gregory írásait juttatta eszembe, ugyanannyira távolságot tart a történetétől és a szereplőitől. De olvasmányosabb, mint Gregory.

Nem volt rossz élmény, de azért az előzetes félelmem beteljesült. A 4 lányból 3-nak nem tetszett, amire az élete jutott.

McCullough: Keserédes – Mint családregény: 75% olvasmányos és női történet, ami romantika és a kor nőinek életét is igyekszik lefedni.

Szubjektíven: 70% szórakoztató, a többféle lány ügyeivel változatos is, de az irány nem feltétlenül tetszett.