Fülszöveg:

Szinte az összes kultúrában szerepet kapott az alkohol. És ahol alkohol volt, ott részegség is. De koronként és helyenként másképp értelmezték, mi is valójába az alkohol okozta bódulat.
Mert minden attól függ, mikor élsz és ki vagy. Mit ittál volna egy poros, útszéli kocsmában az ókori Babilóniában? Legjobb tipp: kézműves sört. És vacsora után egy ógörög symposiumon? Vigyázz, a házigazda árgus szemekkel figyeli, mennyi fogy a kraterből. Vajon tényleg folyékony a reggelid, ha a középkorban születsz? Türelem, ez is kiderül…
A szenzációsan okos Mark Forsyth kultúrtörténeti munkája nem száraz tények összelapátolt betűkupaca. Az elmúlt 10 000 év egyik legfontosabb témáját dolgozza fel tudós alapossággal és káprázatosan szellemes stílusban.

Idézet:

Az írással elkezdődik a nagybetűs Történelem.

Véleményem:

A cím találó is, megtévesztő is. Mintha bizony Forsyth egyetlen témája az lenne, hogy az emberek miképpen részegednek le. Valójában sokkal többet igyekszik bemutatni: az emberek italozási szokásait teszi a középpontba, de ezen keresztül leképezi a vizsgált korszakok társadalmát és életmódját is.

Alapvetően a múltra koncentrál. Az őskor, az ókori civilizációk vannak nagyon alaposan bemutatva. Az érdekessége az, hogy nem csak a szokott kultúrák kerültek be, mint a görög és római, de az olyan ritkán előkerülő civilizációk is, mint az azték. A középkor még megvan, majd kicsit belekóstolhatunk az égetett szesz felfedezésébe – a modernebb korszakokból viszont csak 4 téma jut: vadnyugat kora, Ausztrália betelepítése, a szesztilalom az USA-ban és Oroszország – ennek jó része szintén a régebbi korszakokra koncentrál.

Nagyon sokféle forrásból dolgozik: sok-sok irodalmi anyagot beemel, vannak útleírások és régészeti leleteket is elemez. Egy-egy illusztráció pedig a gyakorlatban is bemutatja, amit előtte szóban mutat be, pl. az ültetési rendet egy római asztalnál, vagy éppen az őskori szobrot, amelynél ivókürt került a hölgy kezében – vagy mégsem az?
Miközben szeretem ezt a széles szórást, az irodalmi anyagok beemelése egy ponton nekem sok is volt. Főleg, amikor versek és bordalok kapnak nagyobb teret. Azokból nekem csak a részeg mámor jött át, azok a kultúrtörténeti vonatkozások, amelyekért olvastam a kötetet, nem.

Nagyon informatív a kötet, és tele van érdekességgel. Eleve a szempont, az alkoholok felöl vizsgálni a kultúrákat, nem egy megszokott felfogás. Sok energia van abba is belefektetve, hogy összefüggésekre világítson rá. Kicsi hétköznapok, kicsi politika, kicsi vallás…

Említeni kell azt is, hogy humorosra lett megírva a könyv. Forsyth stílusa nagyon mesélős, és tele van szőve viccesnek szánt megjegyzésekkel is. Ezek egy része szerintem is humoros, csak eltúlzottnak is érzem a szellemeskedés erőltetését. Mintha mindenre akarna mondani valami vicceset, ami az összképet tekintve nem az igazi.

Összességében pozitív élmény volt, bőven lehetett belőle tanulni is, és könnyeden.