Menekülő, gyilkossági ügybe keveredő, múlt századi, családi.

Louisa élete rossz irányba fordult, miután az édesapját elvesztette. Besegített mosónő édesanyjának, megvolt a kis lakásuk – csak éppen megjelent náluk a nagybátyja, aki kitúrta a lányt a szobájából. Elvette a pénzük, a háztartásba semmit nem adott és zűrös ügyekbe keveredett. Amikor súlyos adóssága van, képes az unokahúgát elragadni és őt kínálni fel a tartozása fejében. Louisa számára ez az utolsó csepp: inkább kiugrik a vonatból, de ezt már nem. Egy segítőkész vasúti rendőr útra indítja, és bár lekési az állásinterjút, amit titokban szervezett, a család ad neki egy esélyt. Dada lehet egy vidéki, sokgyerekes előkelő családnál. Ám balszerencséjére éppen azon a vonaton gyilkolták meg Florence Nightingale Shore-t, amelyről leugrott és az a szimpatikus rendőr nyomoz az ügyben, aki neki is segített. Louisa akaratlanul is az események sűrűjében találja magát.

Hatalmas betűkkel ott a borítón, hogy Mitfordi rejtélyek. Vagyis, ez csak egy sorozat nyitánya, még bőven van rész, amit ki lehetne adni. Sajnos, nem lettem meggyőzve, hogy én azokat el is akarom olvasni.

Kezdjük azzal, hogy kicsit félrement a pozicionálás. Hat nővér, életre szóló rejtélyek? Az ok, hogy van ennyi lánytestvér. Csak éppen ezek gyerekek, egyet leszámítva, akiknek dadájuk van. Teljesen mellékszereplők és ez a család a gyerekekkel együtt periférián van. A legkisebb lánytestvér a történet alatt született meg, vagyis baba.

A főszereplő az a lány, aki a családnál kezd el dolgozni. Neki van családi problémája, neki kellett elszöknie, ő ült fent a kérdéses vonaton és a rendőr is neki udvarol, aki az ügyön dolgozik. A családi dráma ki lett kerekítve, de aztán megreked a sztori. Mit is csinál pontosan, hogy telik a család és az ő egy napja? Senki ne várjon Downton Abbey ismertette világot, itt nagyon csak díszlet ez a nemesi családnál szolgálás. Még csak a történelmi hangulat se nagyon van meg, ha lennének modern eszközök, akár napjainkban is játszódhatna a történet.

Louisa különben szimpatikus is lehetne, alapvetően tele van jó tulajdonságokkal. Értelmes, törekszik feljebb jutni, kötődik a családjához. Csak éppen irritált az a gyáva viselkedés, amit legtöbbször előad. Ő az a típus, aki nem megoldja a problémáit, hanem elmenekül, és reméli, hogy minden magától meg fog oldódni.

Valahogy egyik történetszála sem lett markáns, vagy túl egyszerű a megoldás. A családi dráma a félbűnöző nagybácsival jó történet, de a megoldása szinte gagyi. A szerelmi szála vérszegény, a családnál betöltött szerepéről szinte semmit nem tudunk meg.

Van krimi is, hiszen Florence halálát igyekeznek felderíteni. Kevés eszközük van, és nem is volt krimis hangulat. Néha rábukkannak valamire, kombinálnak és a megoldás érkezik. Azt ugyan valahol tudnám értékelni, hogy itt merít a történelemből a szerző, de el is tér tőle. Így már nem történelmi krimit kapunk, csak történelmi fikciót és nem is izgalmas típusból. Pedig miss Shore halála tény, és máig nincs megoldás. Lehetett volna ez sokkal jobb ennél.

Pedig nem rossz olvasni a könyvet, kifejezetten hangulatosra sikerült. Kényelmes, beleélős, és annak ellenére meg tudtam szeretni több szereplőt, hogy egy-egy vonásukon felhúzom magam. De ettől emberiek is, hibáznak, buta döntéseket hoznak – az nem rossz a hitelesség szempontjából. A mindennapi emberek, és nem a hősök történetei.

A sorozat különben ebben a szellemben megy tovább: egy valódi, megtörtént bűnügyi eset köré szövi a szálakat Jessica Fellowes, kicsit lopva a nagybátyja ötletét, aki tényleg a Downton Abbey mögött álló Fellowes.

Fellowes: Gyilkosság a vonaton – Mint krimi: 55% hangulatos és kellemes olvasni, de keveset nyomoznak, és a korszak sem domináns.

Szubjektíven: 50% mindenből kicsit kevés nekem – a korból, a nyomozásból, a szerelemből is.