Régi viszonyt felmelegítő, farmért küzdő, családos.

Griffin az egyetemen menő focista volt, de azoknak az időknek már vége. Apja halála után átvette a családi farm vezetését, és komoly gondot jelent neki, hogy életben tartsa a vállalkozásukat, miközben kisebb testvéreit iskoláztatja. A hagyományos termelésben egyre kisebbek a lehetőségek, így nagy álmába, az almaborba igyekszik többet fektetni és népszerűsíteni a termékét. Audrey egy sikeres anya balszerencsés lánya, aki bármibe is fog, az anyjának nem lehet elég jó. Az egyetemről kitették, az anyja szerezte munkákból kirúgták – a szenvedélye, a főzés meg ciki az anyjának, így tulajdonképpen kitagadta a lányt. Audrey így most egy nagyvállalatnál robotol, abban a reményben, hogy elnyerheti a cég étterem pályázatának díját, és megnyithatja a saját helyét. Előtte még elküldik alapanyag beszerzésre Vermontba. Nem számít rá, hogy egyetemi kalandjába botlik, aki csak nevet a cég kínálta árakon – és felizzik az egykori szenvedély.

Nem gondoltam volna, hogy pont ebbe a könyvbe ragadok ennyire bele. Ítéltem a borító alapján: agyatlan erotikus-romantikus, a tizenkettő egy tucat fajta. Ehhez képest jókat nevettem rajta, és még a szerelmi szála sem olyan, hogy húzzam a szám.

Nézzük talán ezt a bizonyos szerelmi szálat! Nem egy megismerkedés történet, amiben a szereplők meglátják és megszeretik egymást. Van múltjuk, szép emlékeik és egyikük sem tervez egy életre. Túl sok minden van közöttük, főleg távolság. Így nem éreztem mesének, hogy gyorsan egymásra kattannak. A viszony kezd el egyre mélyülni, és Bowen szépen egymás mellé tudja rakosgatni, hogy mi lesz az, amiért tényleg egymásba szeretnek, és nem csak élvezik, hogy szexuálisan mennyire megvan közöttük a kémia.

Vannak benne olyan jelenetek, amelyekre máskor rá tudnám fogni, hogy meseszerűen szentimentálisak, de itt hihetőek és szinte könnyfakasztóak. Amikor Griff az apjáról mesél a lánynak, miközben körbesétálják a birtokot, és a végén Audrey megállapítja, hogy az apja büszke lenne a fiára? Lehetett volna tiszta giccs, itt viszont működik és az egyik leginkább szívemet melengető rész a kötetben.

Mindkét szereplő hihető és nagyon szerethető. Griff sok tekintetben könyves álompasi, de mellette vannak kétségei, nehezen fejezi ki az érzelmeit és tud mogorva is lenni. Audrey cipeli magával az önbizalmi problémákat, amelyet az anyjának és a gyerekkorának köszönhet. Messze nem szuperemberek, és ezt is tudtam szeretni bennük. Ok, azért megvannak a nem valós elemek is: egy szakácsiskola elvégzésétől nem lesz valaki séf, ahogy itt tűnik. A könyvet olvasva kissé olyan, mintha egyenlőség jelet tettek volna a séf és a szakács közé.

De, vissza a szereplőkhöz. Nem csak Audrey és Griff kapnak jeleneteket, Bowen hús-vér figurákat tesz köréjük, és nagyon meg tudtam szeretni a birtokon élő többieket is. A családi jelenetek, a közös étkezések és munka, az egész annyira idilli és szerethető.

Van történet, és nem csak a szerelmes pár története ez. A birtok életben tartása, a nagyvállalat húzásai és az alkuk. Az almabor készítése és a verseny. Én mindig szeretem, amikor egy könyvben kreatív tevékenységet követünk, aminek valami alkotás a vége. Itt az Audrey nevű bor. Ízes-szagos a kötet konyhai és borászati része, kedvet is kaptam, hogy szerezzek egy kis almabort. (Pedig különben az eperbort preferálom.)

Hogy kicsit fintorogjak is, az erotikus részeket sokalltam. Itt van sztori, vannak jó szereplők, nem kell a sok szex, hogy eladja a könyvet.

De nagyon kellemes meglepetés volt a regény. Ez egy olyan romantikus, amit szerettem.

Bowen: Keserédes – Mint romantikus: 75% gyorsan fejlődő kapcsolat, de mellette a család és a farm mindennapjai élettel töltik meg a sztorit.

Szubjektíven: 90% magam is meglepem, de szerettem ezt a sztorit. A szereplők helyesek, a történetben van humor.

Idézet:

De a marketing számít a vevők miatt. Az embereknek jól kell érezniük magukat, amikor kicsengetnek egy halom pénzt egy prémium termékért. Történet kell nekik, mert a történet tovább tart, mint lenyelni valamit.