Fülszöveg: 

Az NHL-ben töltött első öt hónap igazi sikersorozat Ryan Wesley-nek. Sosem volt még ilyen boldog: nappal a profik közt játszik, esténként pedig a szerelme várja otthon – Jamie Canning, a gyerekkori legjobb barát, aki ma már a párja. Csak egy dolog árnyékolja be az idillt: élete legfontosabb kapcsolatát titokban kell tartania, máskülönben a médiafelhajtás könnyen derékba törheti a sportolói karrierjét.

Jamie tiszta szívből szereti West, de gyűlöli a bujkálást. Nem ilyen életet képzelt el magának, és az állandó titkolózás kezdi megbosszulni magát. Új munkája sem éppen úgy alakul, ahogy remélte, de tudja, hogy Wesszel az oldalán képes lesz túllendülni a nehézségeken. Szerencsére ott van nekik a lakás, ahol zavartalanul együtt lehetnek.

Vagy mégsem? Amikor Wes legkotnyelesebb csapattársa beköltözik az emeletre, félő, hogy a gondosan felépített hazugságváruk bármelyik percben összeomolhat. Vajon Wes és Jamie nagypályás kapcsolati rutinja képes megbirkózni a külvilág fenyegetéseivel?

Szerintem:

Annyira már nem fogtam a fejem, mint az

előző kötet után, de még most sem értem, miért van ennek a sorozatnak olyan masszív rajongótábora. Semmivel nem érzem többnek, mint a tucatnyi másik erotikus-romantikus hasonló sztorit.

Az nekem nem ad hozzá, hogy ebben egy meleg párt követünk nyomon. Csak maga a kapcsolat, a kettejük közti érzések függetlenek a nemüktől. Ugyanúgy egymásra vannak kattanva. Közben meg mégis az LMBTQ vonal hozza a konfliktust, amit nem érzek elégnek egy regényre.

Ryan még nyíltan nem vállalta fel a nemi irányultságát, egy évet adni akar magának, hogy ne a homoszexuális volta, hanem a tehetsége miatt beszéljenek róla. Csak éppen így Canning játszhatja a lakótársát, és belesodródnak olyan esetekben, amikor akaratlanul is bántják egymást az őrzött titokkal. Noha a szerelmük megkérdőjelezhetetlen tény a regényben, minden téren és maximálisan odavannak egymásért. Nincs is más konfliktus köztük, és Canning ezt a helyzetet is megérti. Ettől olyan kierőszakolt is a regény cselekménye. Maguknak csinálnak problémát.

Most is erős az erotikus vonal, ami ugyanannyira sok és feleslegesen sok, mint az előző kötetben. Mondjuk, az is igaz, hogy zsánerben ezt várják az olvasók. Talán inkább nekem kellene fejben odatenni, hogy inkább erotikus regényként tekintsek a kötetre, azért van benne ennyi szex. De még így is túlzásnak érzem. Azért egy már hónapok óta együttélő párról szól a történet, akik esküdni is készülnek egymással. És úgy pörög közöttük a kémia, mintha még a nászutas szakaszban lennének és le se akarnák venni egymásról a kezüket. Nem túlzás ez?

Bajban voltam azzal is, hogy Canning alakja itt totálisan ki lett herélve. Azért az első részben az megvolt, hogy mindkét fiatalember alfahím. Mostanra viszont Canning háziasszony lett, ha nemet nem is váltott, csak viselkedést. Ő az otthonülő tyúkanyó, aki gyerekeket edz, főz és várja haza a szerelmét. Szexuálisan ő is a befogadó fél. Soknak érzem a változást, és nagyon nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ennyire nőies figura lett belőle. Ha női szereplő lenne, ugyanígy viselkedhetne végig. Nekem nem indokolja semmi, és zavar is, hogy ide jutott. A szerzőpáros egy tökéletesen működő párkapcsolatot fest meg, de ezért szerintem beáldozták Canninget. Komolyan, még a hokifeleségek klubjába is beállhat…

Ami viszont szórakoztatott, az Blake Riley feltűnése a történetben. Ő az a csapattárs, aki a szomszédba is beköltözik és mindig a legrosszabbkor bukkan fel. Vagány, nagyhangú és -szívű srác, én kifejezetten kedveltem és ő hozza a humort a történetbe.
Mert abban van fejlődés, hogy ez már nem kétszereplős történet. Itt van Blake, jön Jessica Canning, ott van Ryan körül a csapata és vannak kis mellékszálak. Ezek mind adnak hozzá, színezik.

A stílusa nem változott. Szexuálisan túlfűtött, érzelemközpontú, helyenként obszcénabb kötet, mint ami nekem különben jól esne. Pasikhoz képest túl vannak ragozva az érzéseik – nem véletlenül bírtam annyira Blake megjelenését. Ő lazít ezen, ami nagyon kellett. Még csajoktól is sok lett volna, amit kihoznak Ryan érzelmi állapotából.

Hogy rövid legyek, az előző kötetnél jobb, de nekem még mindig nem tetszik. Túlírt, kevés a történet konfliktusa egy önálló regényhez. De legalább a mellékszereplők elszórakoztattak.