Fülszöveg: 

Hogy ​lehet ezt megúszni?

Mentségemre szóljon, magamra maradtam egy üveg skót whiskyvel és a húgom iránti örök védelmező ösztönömmel.

Igaz, ez arra nem mentség, hogy bárkit részeg SMS-ekkel bombázzak arról, miért fatális hiba a hirtelen kötendő házassága.

Bárcsak a húgom lett volna az egyetlen, akihez eljut a kirohanásom! De nem… Véletlenül nemcsak neki, de a vőlegénynek és az ő szuperdögös szárnysegédjének is elküldtem az üzeneteket.

Akit ráadásul konkrétan „szuperdögös szárnysegédnek” neveztem, úgyhogy legszívesebben elsüllyednék. Helyette esküvőt kell szerveznem ezzel a bizonyos szívtipróval, miközben egy pirinyó vendégházon osztozunk a fülledt Miamiban.

Három forró nap ezzel az öntelt, elbűvölő exsportolóval, aki imád cukkolni? Hát hajrá! Ezt a játékot ketten is játszhatjuk…

Mígnem Asher emeli a tétet egy elképesztően vadító javaslattal. Egy kötöttségektől mentes kaland, ami után én visszatérhetek a facér egyedülálló apukák világába, ő pedig a maga pezsgő életéhez New Yorkban.

Részemről rendben.

De minél több éjszakát töltök a tanútársammal, annál mohóbban vágyom arra, hogy nappal is az enyém legyen…

Szerintem: 

Ez annyira egyszerű kis románc, hogy kb.

hidegen is hagyott. Ebben a zsánerben kell valami plusz, hogy megjegyezzek egy könyvet. De ebben simán csak van egy találkozás, vonzalom és a kitalálása annak, hogy legyenek együtt.

Annak kellene a fűszernek lennie, hogy egy meleg pár van a középpontban? Ettől nem lesz jobb vagy más, mint egy heteroszexuális románc. Sőt. A legjobb pasik története, ha Asher egy bulizós lány lenne, mondjuk Ashley, akkor is ugyanígy működne minden téren. Semmit nem kellene a cselekményen változtatni. Akkor ez mitől más? Nem fejtettem meg.

Az elején még humorral próbálkozik a szerzőpáros. Asher és Mark között az adja a kémiát, hogy elsőre vonzódnak egymáshoz, de annyira nem egymás zsánerei, hogy egymás idegesítésében élik ki magukat. Amíg rá nem jönnek, mi van a csipkelődések mögött és akkor már vízszintesben folytatják egymás megismerését. És annyira hiányzott utána, hogy a szokásos párkapcsolati nyűgön kívül legyen benne más is! Mert mi a történet legnagyobb konfliktusa? Megegyeznek, hogy a barátaik esküvője idején, amíg tanúk és a helyszínen vannak, viszonyuk lesz. Csak éppen a kaland mindkettőnek mélyebbre megy, de az életük nem találkozik metszéspontban. Asher álommunkát kap Európában, Mark pedig elvált ugyan, de a gyerekétől nem fog messze költözni.

Össze nincs csapva, össze van rakva érzelmileg, csak éppen semmi olyan érdekes, vagy megjegyezhető esemény nincs benne, ami miatt emlékeznék erre a történetre. Amikor már a szerelmi kínok ecsetelése jön, már unni is elkezdtem. A kezdeti, titokban vonzódó szereplők még legalább némileg mókásak voltak, a kapcsolatukat építő, a jövőt kitalálni próbáló férfiak szenvedései már nem tudtak érdekelni.

Hiányoltam összetettebb jellemeket is. Mindenki túl egyszerű: a jóképű, flörtölő Asher, aki képben van magával. Mark, aki komolyabb és felelősségteljes. Aki mindig is tudta, hogy biszexuális, mostanában lett vége a házasságának, és Asher vonzza annyira, hogy most egy férfival, és ne egy nővel próbáljon boldog lenni. Alapvetően rendes, pozitív szereplő mindkettő. Ahogy a mellékszereplők is pozitívak, elfogadják és segítik őket. Nincs semmi feszültség vagy komoly összetűzés, amit meg kellene oldani.

Nincs stílusra se semmi plusz benne. Talán annyit észrevenni, hogy Asher és Mark eltérő jelleme a beszédükben is visszaköszön kicsit. De különben teljesen olyan, mint egy csajos románc. Még az érzelmek túlragozása és magyarázása is.

Nem húzom tovább, inkább lezárom annyival, hogy én ezt a regényt mélységesen untam. Csak egy szimpla románc, ami könnyed és szórakoztató, de olvasás után már el is felejti az ember.