Fülszöveg:

Üdv a Marvel Zombik sokkoló világában! Egy alternatív Földön a bolygó hősei mind torz, húsevő szörnyekké változtak. Mivel az emberek elfogytak, a zombiknak új kajaforrás után kellett nézniük. Szerencsére épp jókor érkezett közéjük az Ezüst Utazó, hogy megoldja a problémájukat!

Szerintem:

Ilyen egy elvetemült sztorit… Még mindig töröm a fejem, hogy ez nekem tetszett vagy sem. Az biztos, eléggé nehezen ment, hogy beleéljem magam abba, hogy milyen lehet emberekre vadászni azért, hogy észnél maradjanak…

A történetben a zombi szuperhősök útját követjük, akik itt már alkalmazkodtak a körülményekhez. Szuperhősök voltak, most viszont már zombik, akik élni akarnak – még ha ehhez meg is kell enniük a maradék túlélőt, akik egyre kevesebben vannak. Egyedül Pókember/Peter Parker, aki józan pillanataiban bűntudatot érez. Igaz, nem az átlag polgárok miatt, hanem mert megette May nénit és MJ-t. Rá kell hangolódni, hogy itt a szuperhősök szuper gonoszok.
Nekem nem is igazán ment, és szörnyülködve olvastam végig, ahogy a maradék zsenijük összeszedve levadásszák az Ezüst Utazót, majd Galactust is. Azokat a rovarszerű lényeket, akikre meg a végén rászabadulnak, nagyon-nagyon sajnáltam.

Ugyanakkor tény, hogy ez egy ötletes történet. Már eleve az ötlet, hogy frissen evés után még tudnak gondolkodni és valami megmaradt bennük az emberi énjükből. A kis viszályaik, ahogy egymás között is ármánykodnak. Ha közben nem kellett volna olyasmiket néznem, mint Magneto elevenen felfalása, szerethettem is volna.

A sztori különben érdekes határmezsgyén mozog, mind történetben, mind megjelenítésben. Horror és undorkeltés – humor határán. Én leginkább grimaszoltam – azon komolyan nevetni kellene, hogy a Hulk által befaltak Bruce emésztésén fennakadnak? Vagy, hogy felvágják a hasuk, hogy a megevett húst újra kivegyék és megegyék? Nem undorodtam, erős a gyomrom, de nem is nevetgéltem.

A grafika megy a témához. Durvább, nyersebb, de egy ilyen véres zombisztorit nem is akarnék Disney minőségben megnézni.