Fülszöveg:

Ki volt Molly Southbourne? És mit hagyott hátra?

Egy kiégett pince. Egy vérrel írt név. Gyilkosságra emlékező testek, melyek közül egy életben maradt. És egy sor szabály, melyek többé nem érvényesek.

Molly Southbourne életben van. Ha életben is akar maradni, akkor menekülnie és bujkálnia kell, folyton harcra készen. Vannak ugyanis emberek, akik emlékeznek rá: tudják, hogy micsoda valójában, és hogy miket tett. Néhányan élve szeretnék, mások holtan akarják látni. És mindegyiküknél ott rejtőzik egy-egy darabkája a lány fejében összeálló kirakósnak.

Vajon Molly elmenekülhet előlük, vagy szembe kell néznie teremtésének véres múltjával?

Szerintem:

Az első kötet után én többet vártam. Mondjuk, annak eléggé durva vége volt, sejtettem is, hogy nem lesz egyszerű a folytatás.

Kevésbé ötletes és kevésbé horror attól, hogy ez a Molly igazából csak egy molly. Nincs a hajsza, a menekülés, a harcok, csak némi válság, hogy ki is ő és hogyan folytassa az életét. Ugyan a szerző a kísérlet miatt hoz be új szereplőket, és lesz más is Molly átkos képességével, más utat mutatva. (Mi lett volna, ha nem öli, hanem szereti a másolatait?) Kicsit érdekes, de nem annyira, hogy teljesen lekössön.

Talán az is gond, hogy ezt a gyötrődő nőt kevésbé bírtam, mint a harcost az előző részből. Ez egy érzékenyebb, több érzelmet hozó kötet, de én többre értékeltem volna az akciót és a horrort, amit az első kötet tudott.
Ehhez kapcsolódik, hogy ami legjobban megfogott ebben a részben, James kísérlete és küzdelme, hogy valamiképpen életben maradjon. Abban a sztoriban volt a horror és a dráma, amit molly – nekem az eredeti Molly – története nem tudott hozni. Sajnáltam is, hogy azok csak kósza fejezetek benne.

Viszont, kisregény terjedelemben sok mindent kapunk. Tartalmas, ebben is van még bőven ötlet. A stílusa is jó. Csak éppen az eredetiség, a bad-ass hősnő nekem most nagyon hiányzott.