Fülszöveg:

A Rainbow Rowell idehaza is nagy sikert aratott regényéből készült szemet gyönyörködtető mangaadaptáció nemcsak friss ízt ad a jól ismert és szeretett történetnek, de még új jelenetekkel is színesíti azt.

Cath Simon Snow-rajongó. Oké, mindenki Simon Snow-rajongó, de Cath számára ez maga az élet. Sokan állítják, hogy már kinőttek ebből a közegből, ő mégis képtelen maga mögött hagyni…

Eddig nem volt szüksége valóságos barátokra – hisz ott van az ikertestvére, Wren és a több ezer fős online Simon Snow-közösség, akik számára fanfictiont ír. De most, hogy elkezdi a főiskolát, Cath teljesen kikerült a komfortzónájából, elszakadt Wrentől, és még a pasija is másik iskolába kerül. Figyelmét azonban leköti a rengeteg új ember, aki körülveszi őt: a goromba szobatársa, akinek a barátja elbűvölő, a kreatív írást oktató tanárnője, ráadásul felbukkan még egy jóképű írótárs is…

Szerintem:

Újabb divat, ami hozzánk mostanában gyűrűzött be. Van egy sikerkönyved? Adasd ki képregényben is! Vaják, Dűne, és itt a Fangirl.

Vajon mennyire vonzó ez a sztori annak, aki nem olvasta az eredeti Rainbow Rowell-regényt, vagy egy Simon Snow kötetet? Nem tudom megítélni – én az eredeti regényt szerető olvasóként vettem kézbe a képregényt. Már az első Simon-regényt is olvastam. Megvoltak az elvárásaim, tudtam, mit várhatok a történettől.

Egy nagyon kamasz történet, talán minimálisan new adult és elsőre nem is tűnik izgalmasnak. Adott egy ikerpár, akik egyetemre mennek, más szakra, és el kell szakadniuk egymástól. A csinos, élénk Wren ezt már alig várja, a fanfiction író, magányos Cath meg előre retteg tőle. Az egyetemen aztán Cath szobatársa nem engedi a lányt begubózni, és a kreatív írás tanár is kizökkenti a komfort zónájából, mert szerinte a fanfiction nem igazi írás.
Bevallom, előismeret nélkül nem találnám a horgot, ami berántana, amiért el akarnám ezt olvasni. Új olvasót így nem tudom, mennyire talál, de a történetet ismerőknek jó választás.

Nagyon sok minden, amit a regényben szerettem, megvan a képregényben is. Nagyon át tudja adni Cath zárt kis világát, a személyiségét és a rajongását. Ízelítőt ad a Csak így tovább-ból, meglepően jól megtölti élettel a mellékszereplőket. Van cselekménye, érzelmileg megfogva. Mert ténylegesen nem sok minden történik, de Cath szívében és fejében annál több.

Talán kicsit az, hogy ez ennyire személyiségközpontú, ennyire érzelmekre épül, képregényként nehezíti a helyzetet. Egészen jól megoldották, de nehezebben azonosulok a főszereplővel. A regényben jobban át lehetett adni, mitől szorong és miért van annyira rákattanva Simon világára. Itt néha nem együttérezni, hanem bosszankodni tudtam azon, hogyan reagál, miért olyan félénk, meg hasonlók. Nagyon kijönnek Cath gyengeségei, miközben mindaz, amiért ő szerethető és érthető, árnyékban marad.

A grafikája különben szép. Jók az emberi alakok, kifejezők az arckifejezések. Az kifejezetten tetszett, hogy egypetéjű ikreket is hogy tudott a grafikus másnak rajzolni.

Összességében pozitív élmény, még ha azt nem is tudta, már csak a formátum miatt sem nyújtani, amit Rowell regénye.