Fülszöveg:

Amikor döntened kell, melyik utat választod.

Áruló foglalta el a palotát. Kein, a kitaszított ezt látszólag kihasználja, és miközben segédkezet nyújt a hatalom átvételéhez, egyre több különleges képességet fedez fel magában.

A halott király lányai menekülni kénytelenek. Ene rabként ébred egy felkelőkkel teli hajón, viszontagságai során barátságok, szövetségek és szerelmek szövődnek.

De mekkora árat kell fizetnie a bosszúért?

Mena és Ray a túlélőket mentik, mígnem kénytelenek elszakadni egymástól. Rayt ígérete köti, Menát a nyomasztó bűntudata és a kötelessége.

Hárman három különböző úton indulnak, bár a céljaik közösek.

Vajon az útjaik összeérnek valahol?
Vajon Ray és Ene szerelme elég erős?
És vajon ki a meeshai? Kié az igazi hatalom?

Szerintem: 

Az a fajta sorozat közepe, ami leginkább csak átvezet a folytatásba. Akadt benne egy-egy emlékezetesebb jelenet, erős lett a nyitott vég, de ezen túl nem sokat adott a sorozathoz.

Egyenes folytatása az előzményeknek, és kell is az előismeret. Nem egy ismétlős kötet, nem veszi át újra, ki-kicsoda és mi történt vele korábban, a történetbe beleszőtt visszakapcsolás is nagyon ritka. Kicsit sajnáltam is, hogy nem futottam át előtte az első kötetet, mert nem volt egyszerű az emlékeim feleleveníteni és felvenni a fonalat.

A főszereplők elszakadtak egymástól, és mindenki a maga útján igyekszik helyre tenni a dolgokat. Mena kihasználja, hogy őt tartja mindenki a volurnak, és lassan helyezkedik. Közben meg tele van félelemmel, mert igazi ereje nincs, miközben egyre több szörnnyel kellene szembenéznie. Ene szövetséget kötne, hogy az ő trónigényét támogassák az unokatestvérével szemben és harcolhasson a trónért. Kein pedig kutatásba kezd, hogy megértse, milyen erők élednek fel benne és mi történik vele.

Lassan halad mindenki és hiába váltja a szerző a nézőpontokat is, alig bírtam kivárni, hogy az eseményeket is pörgesse meg. A kötet első fele inkább a lelki részekkel van tele: szerelem féltése, a sors elfogadása, félelmek és tervezgetések. Aki a lélektani részekre fogékony, ellesz vele – én viszont a puccs után, háborús események közepette inkább tetteket vártam volna.

Mindenki eljut egy olyan pontra, ahol van egy nagy döntése vagy felismerése, és elindulhat a végcél felé. A tetőponton, az utolsó fejezetekben derülnek ezek ki, ott több az izgalom is. Még talán a fordulat kifejezés is megtenné, de sok mindent azért lehetett előre sejteni. Elég egyértelmű, hogy Mena nem lehet a volur és ebben a kötetben már az is látszik, ki az. Olvasóként sokkal könnyebb rájönni, és lényegesen előbb, mint ahogy Kein összerakja a teljes történetet. Ha az azért új elem is, és érdekes is, hogy biztosították eddig, hogy a jóslat igaz legyen, és az legyen a volur, akit annak várnak. Azonban minden, ami majd ebből következik, már nem része ennek a kötetnek. Mindössze felfedi a konfliktusokat, harcokat, amiket majd meg kell vívni.

A világ alig bővül, a cselekmény nekem kevés és a szereplők sem fejlődnek. Hűek magukhoz, nézhetem így is. Jellemző módon, nem a túl jó és gyötrődő szereplők érdekeltek. Ene az önfeláldozásával különösen untatott. Kein sorsa, ami leginkább lekötött – az tud is érdekelni, vele mi lesz a továbbiakban.

Gyorsan olvasható, ifjúsági jellegű könnyed fantasy. Az, hogy a szereplők nevei nem tetszenek, olyasmi, amin könnyebben át tudok lendülni.