Fülszöveg:

Tesla visszatér Berlinbe, hogy Harlannal együtt vegye fel a harcot Shrek ellen, aki harminc évvel ezelőtt átadta Gorkának, hogy az vámpírrá változtassa. És feltűnik a csodaszép Lamiah, aki a barátjuk lesz… vagy az ellenségük.

Párizsban, a Delambre utcában áll egy borzalmas hírű épület. Harlan új barátja, Victor társaságában felfedezi az átkozott ház titkát, amelyet a XVIII. században épített Tenardier, az ördögi mérnök…

Szerintem:

A kötetben két történet kapott helyet és nem is egyformán tetszettek.

A címadó Lamiah egy klasszikus vámpírra vadászó történet. Berlinben egyre több a halott és eltűnt, Harlan és Tesla mennek lenyomozni a szerintük ott alapuló falkát. Csak éppen közben Tesla múltja bekavar, ahogy a vámpírok hatalmi harca is hoz alkalmi szövetségeket. Van fordulat, van horror elem, a cselekmény ha nem is változatos, de legalább pörgős.

Talán jobban tetszett volna, ha jobban meg tudok lepődni. Csak éppen pont olyasmit vártam, ami majd Tesla kapcsán lesz a végére. Lamiah leköszönése is olyan tipikus Harlan befejezés: bár a fő gonosz le lett győzve, az alkalmi szövetségesek elköszönnek, megvan a lehetőség, hogy legközelebb ellenségként kerüljenek szembe egymással.

Nem bírtam a történetben a női karaktereket. Teslát egyszerűen nem tudom megkedvelni, és itt szinte nevetni tudtam rajta, amikor rádöbben, mekkora árulás áldozata lett. Valahogy nem fér nekem össze az a démoni alak azzal az érzékenységgel és naivitással, amit megvillantanak helyenként az alakjában.
Lamiah akár izgalmas bosszúálló is lehetett volna, de helyette simán hozza a területét visszaszerző vámpírt. Jó harcos, jó stratéga és rugalmasan áll a szövetségekhez. Nem elemi gonosz, de azért antihős. Az meg nem igazán tetszett, ahogy pillanatok alatt visszatér a játszmába, és mennyire jól boldogul egy eléggé megváltozott világban.

A vér háza azzal tud egyedibb lenni, hogy ügyesen összeépít két zsánert és jó az utalásvilága.
Egyrészt, kísértetház történet, ami a nagyon tipikus kezdést is megkapja. A gyerek fél és olyasmiket lát, amit más nem. (Alap horrorfilmes szabály szülőknek: ha a gyerek egyedüliként valami furát és fenyegetőt lát, jobb elmenekülni a helyszínről.) Az apa egyre különösebb. Valami nagyon nem stimmel és le is csap a ház szörnye.
Másrészt, merít Lovecraft örökségéből. Itt is van átjáró, meg kapu, ami egy olyan ősi világra nyílik, ahol elképzelhetetlen gonosz szörnyek/istenek élnek. Van szekta, van áldozás és mindenbe szépen bele vannak írva a vámpírok.

Itt is megvan a tipikus segítő, akiből majd ellenség is lehet egyszer, meg a főgonosz, aki ellen összefognak. De nem is az emberi/vámpír alakok az izgalmasak, hanem a vér háza. Ijesztő, jól meg lett rajzolva, sötét és kicsit éreztem benne az AHS horror házát is.

A képregény rajzai sem tetszettek túlzottan. A harc ábrázolása nem tetszett, sok emberi alak is alapból torz. Pl. a kisfiú a vér háza elején már embernek is elég szögletes volt. A női alakok egyik történetben sem tetszettek – a melleket leszámítva nem sok nőies akad a külsejükben. Teslával pl. jó ideje barátkozom már, de fel nem fogom, ebben a kötetben pláne nem, hogy sokan hogyan látják benne a jó nőt. Jellemző különben, hogy Harlan sokkal nőiesebb hajat meg mosolyt kapott nála.

Vagyis, a második történetet szerettem, az elsőt kevésbé. Tipikus Harlan – sztori mindkettő, de a másodikban több az ötlet.