Fülszöveg:

Kik ​a komoly párkapcsolatot kereső nők legnagyobb ellenfelei?

A férfiak, más nők, netán saját maguk?

Marovics Mira tanult, a harmincas évei elején járó sikeres nő. Szorgalmának és munkamoráljának köszönhetően mindent elér a karrierjében, amit kitűz célnak. A gyönyörű nő azonban mégsem boldog. Bármit gondoljanak is róla mások, ő csak arra vágyik, hogy megtalálja élete párját és családot alapítson. Elkeseredésében egyetlen barátnője vállán sírja ki magát, majd egy képtelen fogadást köt annak érdekében, hogy társra leljen.

Kelemen Luca egyik napról a másikra él. Csak annyit dolgozik, amennyi feltétlenül szükséges felhőtlen életéhez, amit a barátok, a bárok és a szórakozás tesz teljessé. Nem görcsöl semmin és nem érdekli, ha minden héten más férfival van, mondván, minek táborozna le egyetlen ember mellett, ha élvezheti akár az összeset. Gyermekkori barátnőjének is azt tanácsolja, változtasson régimódi szokásain, ha férfit akar magának fogni.

Milyen nehézségekkel kell megküzdenie és mennyi megalkuvás szükséges a mai világban a társkeresés során egy olyan nőnek, aki az életben komoly elvekkel és értékekkel rendelkezik?

És milyen élete lehet azoknak a nőknek, akik azt tesznek, amit csak akarnak és azzal, akivel csak akarják?

Vajon a két barátnő eltérő gondolkodása a párkeresés során mennyire befolyásolja a jövőjüket? Egyáltalán meddig tarthat ki egy barátság két nő között, akiknek az élete különböző irányba tart?

Szerintem: 

Először az tűnt fel, hogy mennyi hasonlóságot fedeztem fel a Szinglik-novellákkal. Azt szerettem, így nem bántam nagyon, de alapvetően ugyanazt a problémát járja körül mindkettő.

Egyrészt, ez egy történet a barátságról. Mira és Luca gyerekkori barátnők, a múltjuk összeköti őket. A jelenben azonban nagyon más életet folytatnak és más személyiségek. Ez olvasóként örömteli, mert annyira más a két nő, hogy biztosan együtt tud az olvasó valakivel érezni. Ugyanakkor van benne tragédia is, mert hiába akarnak segíteni is egymásnak, inkább csak sebeket osztanak. Nem egy könnyen emészthető igazsága a könyvnek, ha néha azzal vagyunk jó barátok, ha belátjuk, más úton kell folytatni és szakítani.

Ez egy történet mai, női életutakról. Olyan témákat vesz sorra, mint a házasság, gyerekvállalás, karrier és barátság. Nagyon mai, nagyon csajos és merész mer lenni. Elmegy a végletekig, hogy mi történik a két szereplőjével. Igyekszik mindkettő választásait megértetni és megmutatni, hogy egyiket sem kell elítélni, mindenki megválaszthatja, miképpen él. Én a konzervatív Mira oldalára hajlok és elképzelhetetlennek tartom, hogy csak közelítőleg bevállalnék egy olyan kapcsolatot, mint Lucáé, de a szerző meg tudja mutatni, hogy mi Luca igazsága és az miképpen igaz és jó az ő számára.

Van cselekménye, és elég változatos is. Ott vannak Mira randijai, vagy Luca rádöbbenése arra, hogy mit jelent neki Zsombor és miképpen vállal egyre több felelősséget, miközben a maximumot megtartja az életmódból, ami jól esik neki. Bár inkább lelkizős könyv, és azt érzem fontosnak, hogy min mennek keresztül ezek a nők, hogyan élik meg, a cselekményt szerető énemnek sincs oka panaszra, mert vannak történések is.

Jó a karakterábrázolás és mindkét nőt sikerül megragadni. Egyikük sem egy nagybetűs hősnő, nem szupernők, és pont ettől szerethetőek. Lehet velük egyetérteni, vagy éppen nem. A szerző nem dönti el helyettünk, nincs olyan, hogy egyikük élete a jó a másiké meg a rossz. Nekem az jött le belőle, hogy mindenki találja meg a neki megfelelőt és az attól jó lesz.

Ha már emlegettem, miben emlékeztet a Szinglikre? Egyrészt, a női barátságok dinamikája hasonló benne. A végeredményben is látom az egyező vonást: van, hogy egy barátság megszakad. Valamint, Mira alakja sokban emlékeztet Zorára, a gyerekvállalás például mindkettejük életében központi téma, míg Luca Vica egy szimpatikusabb verziója. Ez a kevésbé bulváros különben, de megvan a saját humora, drámája.

Idézet:

Szerintem meg mindenki ahhoz öreg, amihez annak tartja magát.