Fülszöveg:

Egy ​rég elfeledett történet. Egy titkos női szövetség. Egy élet a mérgek és a bosszú árnyékában. Ez A méregkeverő patikárius.

A 18. századi London szűk sikátorainak mélyén egy titkos kis patika körül különös vevőkör alakul. Városszerte azt rebesgetik, hogy a titokzatos Nella gyógykészítménynek álcázott mérgeket árul olyan kétségbeesett nőknek, akik mindenáron meg akarnak szabadulni az életüket megkeserítő férfiaktól. A patikáriust azonban veszélybe sodorja legújabb vevője, egy tizenkét éves, koravén kislány, akinek végzetes hibája olyan események láncolatát indítja el, amelyek a következő évszázadokra is kihatnak.
Eközben napjaink Londonjában egy önjelölt történészkutató, Caroline Parcewell a tizedik házassági évfordulóját tölti magányosan, saját démonai elől menekülve, amikor rábukkan egy apró fiolára, amely megoldhatja a kétszáz évvel ezelőtti gyilkosságok tisztázatlan ügyét. Caroline élete Nella sorsához hasonló, meglepő fordulatot vesz – és nem mindenki marad életben.

Szerintem: 

Sarah Penner kötete egy ismerős írói módszerrel él: két idősíkon mond el egy-egy történetet, amelyeket minimális kapcsolódással köt össze. Ami a pluszt jelenti, hogy ezúttal nem szerelmi szálak és leszármazottak története ez, hanem egy kis krimi és korrajz van az író palettáján.

A jelenben egy megcsalt asszony Londonban igyekszik kitalálni, hogyan folytassa az életét. Bocsásson meg, alapítson családot vagy más irányba forduljon? Egy temzei kutatáson kis fiolát talál, és hogy ne kelljen gondolkodnia a maga baján, azt kezdi el lenyomozni. Így találkozik Nella történetével, amely a regény másik idősíkját adja. A viktoriánus Londonban Nella női patikus volt, aki rejtett helyiségében asszonyokat segített gyógynövényekkel, mérgekkel, míg egy eset túl nem nőtt rajta.

Nagyon női regény, sok-sok női történettel. Caroline történetében a házasság, megcsalás, egyéni álmok motívumai dominálnak, miközben megjelenik a barátság szerepe is. Modern tud lenni azzal a kérdéssel, hogy miért éri meg feladni az álmokat, és hogyan lehet magunkat választani, ha arra van szükség. Az újrakezdés lehetősége. Nella története egy megbántott asszonyé, aki a saját fájdalma után kész másoknak akár méreggel is segíteni. Ám egy nemes asszony nem a hűtlen férjét, hanem annak szeretőjét mérgezné meg, amit Nella nem akar vállalni, ám az asszony zsarolni kezd.

Határozottan Nella története az érdekesebb, bár nem is kicsit érzem álszentnek az asszonyt. A csaló férj megölése egyáltalán nem érdekelné, de amint a feleség a férje szeretője ellen szervezkedik és mentené a házasságát, már aggályai vannak, és nem akar ártani. Penner szépen megírta, honnan jön a férfiak elleni abszolút ellenszenve, és miért nem akar egy nőnek sem ártani, de ez annyira naiv hozzáállás. Pedig tudja, hogy nem tudja ellenőrizni, ki ellen használják a szereit. Még csak azt sem kéri különösebben, hogy indokolják meg, miért akarnak ölni. A saját fájdalma, bosszúja ott dolgozik benne, és kicsit mindig az őt becsapó férfit öli meg, amikor mérget ad el. Értem, de attól még nagyon nem szimpatizálok vele, bár Penner igyekszik átéreztetni a nő logikáját.

Viszont, itt megvan annak a hangulata, ahogy az asszony kényszerhelyzetbe kerül, ahogy új kis barátnője, Eliza igyekszik segíteni neki. Ez izgalmasabb. Több a cselekmény, érdekesebb a konfliktus. Caroline szenvedéstörténete és öntudatra ébredése hasonlóan kibontva és átérezhetően jelenik meg, csak ez nagyon érzelmi alapú és nincs megtámogatva érdekes cselekménnyel. James, a férj ugyan egy ponton megérkezik és lesz egy nagyon kis izgalom is, ez inkább lelkizős rész. Caroline kis nyomozása meg olyan amatőrnek tűnik Nella után, hogy az nem nagyon tudott lekötni. Töredékét tudja csak meg annak, amit mi a másik idősíkról ismerünk.

Írói érdem, mennyire össze tud csengeni a két történet motívumaiban, ha más is a kor és az érintett asszonyok személyisége is. Mindketten a barátságban lelnek menedéket. Mindkét történetben ott vannak a mérgek és a férfiak árulása. Mindkettőben az a pozitív, amikor a nő a sarkára áll és megvalósítja magát. Talán nekem egy-egy ponton nagyon férfiellenes is, pl. Nella szemlélete, de szerencsére ott van Eliza is, aki azért enyhít a képen mellette. (A kis cselédlány, aki összebarátkozik az asszonnyal és kis ideig a segédje, hosszabban a barátja is lesz.)

Szépen van megírva, könnyen bele lehet élni magunkat. Bár karakterközpontú és nagyon az érzelmekre épül, nem érzelgős. Kellemes, helyenként kifejezetten hangulatos leírásokkal.

Pluszt ad neki az is, ahogy egy korabeli patikárius életét megmutatja Penner. Több növényt megismerünk, a velük való munkát – tetszett az a természetközeli szemlélet is, ami ilyen téren megvolt Nellában. Ahogy a természet egyszerre ad gyógyszert és mérget, és az emberen múlik, mit kezd vele.

Hangulatos könyv volt, és ha nem is teljesen az a sztori, ami a zsánerem lenne, lekötött és tetszett is.