Fülszöveg:

A zombik eltűnőben vannak. Ez akár jó dolognak is tűnhet, hiszen a zombik megeszik az emberek agyát. Jack Sullivan, a hétköznapi embergyerek viszont gyanút fog. Folyton egy kísérteties sikolyt hall, ami mintha magához hívná a zombikat – de hová, és milyen (feltehetőleg sötét) célból?

Jack három legjobb barátjával (talán már csak ők maradtak egyedüli emberként a földön) és szörnykedvencével, Roverrel együtt kell, hogy a végére járjon ennek. Menet közben sokkal több mindennel találják szemben magukat, mint amire befizettek volna: beleértve egy óriási Gigaférget, egy szörnytörzshellyé vált pizzériát, egy világokat elpusztító ősi gonoszt, meg egy tök menő hangrendszert. Vajon Jack rájön, hogy miért tűnnek el a zombik… mielőtt a barátaira kerülne a sor?

Szerintem: 

Ahogy elkezdtem olvasni, az járt az eszembe, ez mennyire nem nekem van szánva. Az még hagyján, hogy felnőtt fejjel olvasok gyerekkönyvet, de hogy mennyire fiús lett ez a sztori… Az egyetlen lány szereplő is annyira fiús, amennyire csak lehet.

Hősünk, Jack egy hamisítatlan kiskamasz, aki kalandozni akar és vigyázni a barátaira. Küldetésekben gondolkozik és nagy tettekben – ezek némelyike csak neki nagy kaland, de ez egy olyan történet, amikor tényleg megtalálja a világmentés a fiút. Három dolog, ami motiválja: a kalandozás, a barátai védelme, és hogy tetszik neki June – de mivel még csak 13 évesek, a szerző jó érzékkel kicsit sem viszi el a történetet romantika felé.

Maradnak a kalandok és a váratlan helyzetek kezelése. Egy jó bulinak tűnik az ijesztővé vált világban boldogulni – felnőttek nélkül beszerezni az édességet, szörnyekkel harcolni és menekülni előlük, extrém barátokat szerezni, mint a szörnykutya. Ahhoz képest, hogy tényleg belegondolva milyen gyilkos hellyé változott minden, semmi veszélyérzet vagy feszültség. Egyszer nem éreztem úgy, hogy bárkit is félteni kellene. Abban kreatív a szerző, hogy milyen lényekkel kell küzdeni – egy hatalmas szemgolyó, ami tüskéket lő ki? –, de az nem ment neki, hogy ennek ellenére a srácok valóban veszélyben legyenek. Ok, gyerekkönyv, de egy kis tétje lehetne egy szörnyekkel teli világban a boldogulásnak. Itt viszont együtt vagyunk, barátok vagyunk és minden ok a zombik különös viselkedése ellenére is.

A világot különben meglepő módon bővíti Brallier. Ad egy magyarázatot, hogy miért tűntek fel a lények és hogyan jött el az apokalipszis. Hát, nagyon nem úgy, ahogy vártam volna. Ez a történet hozza a jelen rész konfliktusát is, a világmentésre kihegyezett helyzetet. Szörnyek, gyerekek – fantasy vonalban gondolkodtam volna, erre kapunk más világokat és világfalót, csak nem egy kis Lovecraft áthallás? De, ahogy már panaszoltam is, minden horror elemet és ijesztés mellőzve. Ez feelgood történet.

A stílusa is gyerekkönyves. Lineáris, nagyon könnyen érthető, akár szájbarágósnak is mondanám. Egyes dolgok túl is vannak magyarázva, minden következtetés lényegesen kifejtve – minél kisebb fiúk is megértsék és teljesen követhessék? Lehet.

A szereplők is egy gyerekkönyv alakjai. Vannak a jók meg a rosszak, nagyon könnyen elválaszthatók egymástól. Aki a szörny eljövetelét és a szörnyek tombolását akarja, rossz. Akik küzdenek ellene, a jók. A mögöttes indokok nem is léteznek. Miért lesz valaki a világát elpusztító sötét entitás szolgája? Innen nem tudni meg.

A gyerek hősök meg típusok: Jack a kissé szerencsétlen, de a helyzetet mindig mentő kocka. Quint a házi zseni és feltaláló. June a belevaló, fiús lány. Dirk az izom. Mindenkinek megvan a helye a csapatban, nagyon közel állnak egymáshoz, de gyerekkönyvben igazi jellemek vagy drámák nincsenek a szereplők kapcsán sem.

Érdekessége a kötetnek, hogy nagyon sok benne a grafika és a rajzok szerves részei a történetnek. Az ott levő párbeszédek, megállapítások a szöveg részei is. A jelenet részei, nem csak díszítő elemek. (Különben még mindig nem az én stílusom, csak egy fokkal jobb, mint az Egy ropi naplója.) A koncepció tetszett, a kivitelezés kevésbé.

A keresztfiamnak simán a kezébe adnám, nekem már annyira nem szórakoztató, mint neki. De zsánerében értem, miért népszerű és menő sorozat.

Idézet:

A barátok fontosak. A család is fontos. Talán a legfontosabb. De még egy posztapokaliptikus akcióhős sem tarthatja őket folyton biztonságban.