Fülszöveg: 

Egy ​füredi domboldalon álló kúriában neveli félárva kislányát, Ilkát Györöky Kálmán, a különc földbirtokos. Ilka, akire az édesapja életvitele miatt a helybéliek kissé ferde szemmel néznek, ennek ellenére őszinte barátságot köt a dúsgazdag Szentgyörgyi-Horváthék egyetlen lányával, Krisztinával. A két fiatal lánynak, akik a reformkor mozgalmas, pezsgő légkörében nőnek fel, egy varázslatos füredi nyáron dől el a sorsa. Vajon megtalálhatják-e a boldogságot választottjuk oldalán?

Fábián Janka könyve azonban nemcsak két szerelmes fiatal lány, hanem a Balaton és Balatonfüred-fürdő regénye is. A tó dicsérete, a végtelennek tűnő víztüköré, a kéklő pirkadatoké és aranyló alkonyoké. Az olvasó találkozhat a XIX. század első évtizedeinek hírességeivel, a Füreden megforduló illusztris vendégekkel is: József nádorral és a családjával, Deák Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, Kisfaludy Sándorral, Wesselényi Miklóssal és másokkal is. A reformkor, amit Füred aranykorának mondanak, azonban nem volt egy szakadatlan diadalmenet: természeti katasztrófák, járvány és tűzvészek is sújtották a települést, amelyekből azonban minden alkalommal újjászületett, még szebben és elegánsabban, akár egy főnixmadár.

A regény arra is választ keres, vajon valójában mikor is lehetett az a bizonyos legendás első Anna-bál…

Szerintem: 

Először is, csodaszép a borítója. Hangulatos, kellemes és harmonikus. Kicsit a korszak is benne van, és ha a borító láttán nem is találnám ki, miről fogok olvasni, a történet megismerése után illik is hozzá.

Fábián Janka igényes történetet tett le elénk, amely olyan történelmi romantikus, amit tudtam szeretni. Hiszen benne a korszak, nem semmilyen díszlet a reformkor. Van benne szerelem is. Így mindkét tételt pipálja, nem csak a romantikust.

A történet Balatonfüred és egy nő története. Ilka egy jómódú földbitokos lánya, aki elég szabadon nőhet fel. Látjuk, hogyan lesz a kislányból nő, milyen módon él, kit és hogyan szeret. Egy életút, a reformkori Magyarországról, éppen annyi egyedi vonással, hogy valami plusz szín is legyen benne.
Sok tekintetben tipikus és kiszámítható jelenetek sorozata a regény: a fiatal lány, akibe belehabarodik apja régi barátjának a fia. A báró, aki beleszeret, de meg kell küzdeniük az özvegy báróné ellenszenvével. Egy szenvedélyesnek induló házasság, ami valami más irányba fog elmenni. Bálok, a balatoni borok és lovak. Ahogy elindul valami, és az ország fejlődni kezd. Nem lehet kalandosnak nevezni, és mégis, érdekes és lekötött. Valami olyan ötvözete a hétköznapinak és a regényesnek, ami még fent tudta tartani az érdeklődésem, miközben hitelesnek is éreztem a korban.

A díszletek, a beleszőtt balatoni események részletesek és nagyon sok a hiteles, apró részlet. Pl. a forrás története. Így történelmi és igazi anélkül, hogy a reformkor fő sodrásában haladna. A szereplők megélik a kort, közben találkoznak a nagy történelmi személyekkel vagy beszélnek róluk és a tetteikről. Tudtam szeretni benne, hogy ez a történet nem emelhető ki a korából és tehető szabadon át bárhová – ok, a házasságban történtek igen, de az egész környezete és ahogy be van ágyazva a korszakba, nem.

Kellemes, olvasmányos, és igényesebb, mint egy sima csajos bestseller romantikus. Igényesen van megírva és gondosan szerkesztve. Talán a végén varrja el gyorsan a szálakat az addigi építkezéshez képest, de ezt sem éreztem zavarónak. Néha talán nekem szenvtelenebb a stílus, mint ami jól esett volna, de inkább ez, mint a másik verzió: ami szentimentálisan csöpög és túlírja a szereplők érzelmeit.

A szereplők többsége árnyalt, és oda van figyelve arra, hogy ne legyenek teljesen fekete-fehérek. Még az is megtörténhet, hogy valaki, aki szimpatikusnak indul, ahogy jobban megismerjük, és kiderül, milyen jellem igazán, elfordulunk tőle.

Szerethető, kellemes, női történelmi regény, nekem kifejezetten jól esett.