Fülszöveg: 
Kettejüknek soha nem szabadott volna találkoznia…
Mia gyerekkorában jelen volt gazdag vállalkozó édesapja meggyilkolásánál. A lányt a tragédia következményeképpen külföldre, egy olyan vallási bentlakásos intézménybe küldték, ahol traumatizált, nehezen kezelhető, vagy éppen a társadalom által számkivetett lányokat nevelnek. Az iskolai évek leteltével Mia alig várja a szabadságát, ám a rend vezetősége egy videófelvétellel zsarolva továbbra is a markában tartja: ha nem úgy cselekszik, ahogyan ők fütyülnek, napvilágra hozzák a legsötétebb titkát. Azt, ami akár az életébe is kerülhet.
Sámuel gátlásai lazák. A jóképű vállalkozó kedve-kénye szerint játszadozik az emberekkel, mígnem összesodorja a sors édesapja egykori bajtársának, később esküdt ellenségének lányával. Hihetetlen, de Mia még a férfinál is fékevesztettebbnek bizonyul. Cipelt terheikkel külön-külön is pusztítóak, együtt viszont, a családjaik titkos múltjával kiegészülve felérnek egy atomrobbanással. Az óra pedig ketyeg…
Szerintem:
Alapvetően két dolog volt benne, ami miatt ez a sztori az első rész után nem tetszik:
1. az a vallási felekezet, vagy szekta, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a tanaikkal, egyáltalán milyen apácák ezek? Nem találok a hitükben se logikát, se valami dogmát, vagy valamit. A bűn a tudatlanság terméke. Nekem tipikusan olyan tételnek tűnik, ami csak arra való, hogy mindenki megússzon mindent. Loptam, öltem, hazudtam? Honnan kellett volna tudnom, hogy az rossz? Akkor már ártatlan is vagyok? Különösen kiakasztó úgy, hogy itt egy olyan eset van, amikor valaki nagyon nagy eséllyel hidegvérű gyilkos, de kihozzák, hogy plakátarc legyen. Valahol azért drukkolok, hogy menjen át sorozatgyilkosba, aztán magyarázhassa csak a vallásvezér, hogy miért siklott ki az elmélete. Egyáltalán, ki hisz nekik és miért?
De ettől függetlenül is van velük bajom. A zsarolás – az nem bűn? Pedig nagyon tudatosan csinálják. Meg milyen eszelősnek kell lenni, hogy egy kisgyereket, aki látott valami borzalmat, ilyen helyre küldenek felnőni?
Azt se tudom elképzelni, hogy nézne ki az a központ, amit a cselekményben meg akarnak építeni. Népoktató kurzusok lennének ott, vagy micsoda?
2 – a szerelmi szál, ami szerintem nem is szerelmi szál. De nekem nem tetszenek az olyan történetek, ahol a megismerkedés utáni első találkozáskor már mennek is a hálóba. Pláne, hogy Mia vallásos, rendes lánynak van eladva.
Van ugyan egy megkezdett thriller szál, a gyerekkori bűnesettel, amivel zsarolják is a nőt. De az annyira szekta kötött, hogy el is idegenedtem tőle.
A szerelmi szál meg inkább csak erotikus, amit nem bírok.
Van két főszereplőnk, és egyikük sem szimpatikus. Mia rossz helyzetben is van, de nem szeretem, ahogy kezeli. Különben meg nem sokat lehet még tudni róla. Hogy igazából miben hisz, mi fontos neki. Egyelőre csak egy nő, akit zsarolnak és a történet végére összeomlani látszik a hazugságokból, elhallgatásokból emelt légvár.
Samu meg… nőcsábász. Még róla sem tudtam meg semmit, csak hogy az egyik percben Mia torkának ugrana, a másikban meg az ágyába? Egy ágyban az ellenséggel – még egy klisé, amit nem bírok.
Sajnos a Szigor stílusát viszi tovább, és azt sem szerettem. (Nem csak a karakterekben, cselekményben, de a trágárabb stílusban is.) Nekem nem elég valami kis bűneset a háttérben, miközben az egész sztori alig több egy erotikus regénynél.
Azt a vonalat tudja, amit a Szürke50 népszerűvé tett, bár egyelőre kevesebb tényleges ágytornával. Azt se bírtam, ezt a sorozatnyitányt sem.
