Fülszöveg: 

Az amazóniai esőerdőben Mike, Elly, Matti és Gabriel végre megtalálják a folyót – vajon visszavezeti őket a civilizációba? A négy barát elszántan evez, de a vízben piráják, kígyók és kajmánok leselkednek. A szakadó eső az erdőt veszélyes vízi labirintussá változtatja. A gyerekeknek mindent bele kell adniuk, hogy túléljék a kalandot.

Szerintem: 

A négy gyerek kalandjai folytatódnak, és van amiben fejlődött a sorozat, másban

kevésbé érzem, hogy lenne haladás.

A történet és vezetése jobb. Egyik vészhelyzetből sodródunk a másikba a szereplőkkel, miközben megvan a cél, ami felé haladunk. Most nem éreztem úgy, hogy csak a túlélő tippek és ismeretterjesztő történetek köré van írva a cselekmény. Fontosabb, hogy mi történik a gyerekekkel, jobb az egésznek a húzása.

A srácok jelleme nem változik, de jól kiismerhető már, ki milyen szerepet játszik a csapatban. Ki az, akinek mindig van egy mentő ötlete, ki az ügyes mászó vagy a jó úszó, esetleg ki céloz jól, ha lőni kellene. Az különösen tetszett, ahogy Elly lelkiismereti gonddal küzd a megölt állatok miatt. Itt egy tapír esik áldozatul csalinak, majd vacsora lesz belőle. De ezen túl nem igazán karakterek, üresek. Jó barátok, összetartó testvérek és nagyon haza akarnak jutni. Olyan helyzetben vannak, hogy ezen túl mást nem is tudunk meg róluk – a harmadik részben sem.
Ahogy az ellenség is túl semmilyen: a maffia, aki itt ügyködik és nem akar szemtanúkat. Egyszerű, érthető, de nem éppen egy túl bonyolult valami.

Ebben a részben is megvan az a tematika, hogy egy kiemelt állattal kell most szembenézni. Ugyan más állatok is feltűnnek, de amelyik az életveszélyes helyzetbe kerül velük, az a kajmán, vagyis a krokodilok. Jót is tett a történetnek, hogy most kicsit teret váltunk, és nem a dzsungelen vágnak át a srácok, hanem tutajjal és Amazonasszal tesznek kísérletet. Változatosabb így, és érdekesebb is volt most a folyóról olvasni.

Érdekesség különben is van a történetben. Nagyon sok ismeretterjesztő anyag bele van építve a cselekménybe – lehet belőle tanulni. Akár álcázást, sebkezelést vagy éppen egyes állatok viselkedéséről. Amikor a cselekményben van, az működik. Azt viszont még mindig nem szeretem, ahogy enciklopédiát idéző cikkeket helyeznek el a történetben. Egy-egy fejezet végén, vagy a kötet végén ok lenne, de így, a cselekményt, mondatokat is megszakítva beletéve nem tetszik a beleszerkesztése. Kiránt a történetből, és hiába érdekes, új dolgokat közöl és kis rajzokkal is fel van dobva, akkor is kilóg a kötetből.

Továbbra is könnyen olvasható és követhető. Világosan észrevenni, hogy gyerekeknek van szánva, ezért egyes részek túl is vannak magyarázva, hogy a kisebbek is megértsék. A betűméret sem felnőtt olvasókra van méretezve.

Összességében azonban fejlődik a sorozat. Ez már egy jobb történet és tényleg érdekességekkel van megtöltve az Amazonas dzsungeléről és állatairól. Ha több kötetet nem is tervezek megvenni, ha a könyvtárban ráakadok, akkor olvasom még tovább is.