Fülszöveg: 

Egy fesztiválozás reményében Az őrzőkből megismert középiskolások nyári munkát vállalnak a Balaton közelében, ahol hamarosan gyanús alakok bukkannak fel körülöttük. Renard felügyelő Párizsból nyaralni jön a gyerekeivel a Balatonra, ám pihenésük közben a magyar gimnazistákkal együtt szövevényes bűnügybe bonyolódnak, amely egyre szorosabban kapcsolódik a Seuso-ezüstökhöz. Ez a páratlan értékű együttes az előkerülése óta bűntények és gyilkosságok középpontjában áll, és a mai napig számtalan rejtély övezi.
Az őrzők 2020-ban Az év ifjúsági regénye diákzsűrijének díját nyerte el. A folytatása Berg Judit legújabb kalandos krimije: A keresők, amelyben a történelem, a régészet és a közelmúlt valós eseményei fordulatos bűnügyi történetté fonódnak össze. A gimnazistákat mind sebesebben sodorják magukkal az események, miközben az olvasóval együtt betekintést nyernek a 4. századi Pannónia életébe, a Seuso-kincs történetébe, sőt még talányos dél-amerikai legendákba is.

Szerintem: 

Elég vegyesek az érzéseim a regénnyel kapcsolatban. Sok mindent lehet

szeretni benne, de igazság szerint nekem nem tetszett. Az előző résznél talán jobban kijöttem vele, de valahogy mégsem állt össze.

Az egyik, hogy rengeteg szereplőt mozgat, és nem lehet igazán kibökni azokat, akiket főszereplőnek neveznék. Sokan tesznek egy-egy kis dolgot, és a végére mindenből áll össze a megoldás és a teljes történet. Valahol dicséretre méltó is, ahogy minden beleillik a nagyobb kirakósba – csak éppen nem lett egy olyan szereplő sem, akit lehetne szeretni is. Igazán senki nem jellem és nem is tudunk meg róluk különösebben semmit. Pl. olyan mindegy, hogy Szasza vagy Peti találja meg a poharakat. Nem is jegyeztem meg a gyerekeket, maximum Brunót és Theát, mert ők a franciák, és ezzel kilógnak a többiek közül.

Berg Judit igyekezett folyton mozgásban tartani a szereplőit – azért volt jó különben, hogy a gyerekek sok kis csapatra oszlottak, hogy így valaki mindig helyzetben volt. Nem kellett strandra menni az egyik csapattal, ha mások éppen kincset kutattak vagy arra igyekeztek rájönni, ki küldött nekik fenyegető levelet. Egyszerre tudott így elég is, meg sok is lenni a cselekmény. Egy része hihető, nyári gyerekkaland – csak amibe keverednek. A műkincs fekete kereskedelem, a rejtett kincs utáni hajsza, abban van sok olyan elem, ami még egy ifjúsági regényben is nagyon hihetetlen. A körözött, több országban magát kipróbáló tolvaj és csaló véletlenül gyereket rabol? A dél-amerikai bűnkirály képtelen elbánni egy balatoni megkeseredett nyugdíjassal? Talán azzal volt bajom, hogy miközben rengeteg benne a tény és az ismeretközlés, miközben sok tekintetben földön tartja a gyerekek kalandjait, mégis olyan helyzetet és ügyet zárnak le, ami hihetetlen és nagyon a szintjük felett van. Egyszerre hiteles, ismeretterjesztő, meg kalandmese is. Ami most nem esett jól.

Nagyon erőteljes a tanító jelleg benne. Földvári (a tanár) különben jól csinálja, felkelte az érdeklődést és nem csak mondja, programokra is viszi a gyerekeket. Élménnyé teszi nekik a történelmet. Neki szakmába is vág, hogy előadásokat tartson nekik, így nekünk is adja a leckét. A római kori Pannónia története, ki lehetett Seuso, meg sok más is.
Nem is tudom, jó-e vagy sem, hogy sokkal jobban élveztem a reális elemeket és fejtágításokat, mint magát a kalandokat. A Seuso-kincs megtalálása és a körötte levő rejtély, a történelem, a művészettörténeti beékelések.

Különben most is maradt az a formátum, hogy jelölve vannak kifejezések, személyek, amelyeket a végén enciklopédiaként összegyűjtve elolvashatunk. Szerkezetileg jó, hogy a végén vannak a jegyzetek, de azért jobban kézre állt volna, ha az adott lap aljára kerül oda láblécben. Akkor olvasás közben nem kellene ellapozni, kiszakadni a történetből, a helyén gyorsan át lehetne futni.

Akárhogy próbálom is, szeretni nem tudom a kötetet, de sok mindent megtanultam belőle, amit értékelni tudok.

Idézet:

– Mekkora hülyeség mindig a másokét akarni! – csóválta a fejét Dani.
– Erről szól a történelem – húzta ki magát Doki, és olyan mindentudó képet vágott, mint egy professzor a tudományos előadása kezdetén. – A hatalom mindig erősíteni és gazdagítani akarja magát, ezért megpróbál előnyökhöz és javakhoz jutni mások rovására, akik persze védekeznek, lázadnak és szövetségeseket keresnek.
– Mi meg írhatjuk a dolgozatot a sok hülye háború évszámából – fintorgott Lea.

Az emberiség folyamatosan pusztít, miközben új értékeket is teremt. Bele van kódolva a fejlődésbe, hogy az új korszakok a régiek romjaiból emelkednek magasra.