Fülszöveg: 

A jól ismert mesében mintha csak egy álom elevenedne meg: a kedves leány az erdőben összetalálkozik a jóképű herceggel.
Ezt a történetet is sokan és sokféleképpen mesélték már. A leányról azonban mindig kiderül, hogy voltaképpen egy hercegnő, akit egy Sötét Tündér megátkozott, hogy egy rokkával megszúrja az ujját, s ettől örök álomra szenderüljön. S bár a három jó tündér igyekszik ezt megakadályozni, a hercegnőn beteljesedik az átok. Ám a jó végül diadalmaskodik: a leány szerelmese az igaz szerelem csókjával felébreszti a hercegnőt, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Csakhogy ez mindössze a történet egyik fele. Mi a helyzet a Sötét Tündérrel, Demónával? Miért átkozza meg az ártatlan hercegnőt? Sokan próbálták már megfejteni az okát. Ez a történet is egy az idők során újra és újra elmeséltek közül. Egy mese szerelemről és árulásról, mágiáról és reményről.
Ez Minden gonoszok úrnőjének története.

Szerintem: 

Most már kezdek kíváncsi lenni, hogy mire

akarja Valentino kifuttatni a Gonosztevőket. Lehet, hogy nem is az egyes történetek gonoszai a rosszak, hanem a mesekönyv, ami megszabja a sorsot és amiből nem lehet kitörni? Ha te vagy a mese rossza, annak kell lenned, ha küzdesz is ellene? Nem vagyok benne biztos, hogy nekem tetszeni fog, ha majd arra megy ki minden, hogy el kell törölni a mesék eleve elrendelését. Azt már olvastam másban.

De, az adott történet. Az egy jó ötlet volt, hogy egy olyan pontra tette a cselekményt, ami a Disney mesében nem szerepelt. Aurora megszúrta az ujját, Fülöp Demóna fogságában, és a tündér még egy esélyt kap Oberontól, hogy megmentse magát, ne kelljen elbuknia. Mindenki igyekszik hatni rá, hogy ébressze fel a lányt, engedje el a herceget.
A csavar az, hogy Demóna miért nem teheti ezt meg. Miközben alakulnak a szövetségek, és sorra beszélnek Demónával, megelevenedik a múlt, amely ehhez a ponthoz vezetett. Az az új történet, ami Valentino sorozatának profiljába vág: elmeséli, hogy egy eleve nem gonosz lény hogyan lett Minden Gonoszok Úrnője.

Szépen összerakja a jellemeket és az eddigi legtragikusabb sorsot hozza össze a sorozatban. Mert valóban Demóna volt az, akit ebbe az életbe kényszerítettek, aki olyan könnyen lehetett volna más is. De az előítéletek, a zaklatás rálöki az útra, és túl késő lesz, amikor mások megpróbálják letéríteni róla – az a jelen cselekmény.
De nem csak Demóna, hanem a Dadus is egyre érdekesebb alakká válik. Miközben jót akar, és ő valóban nem olyan szűk látókörű, mint a testvére és védencei, mégiscsak a mesék szabályait követi, és akaratlanul is a tragédia felé viszi az eseményeket. Tényleg az a mesekönyv a főgonosz, ami előírja a végzetet???

Az nem tetszett, amikor teljesen rárímel a mese a Disney történetére. Az a rész, amikor Demóna lemegy a börtönbe vetett Fülöphöz és hergeli kissé, vagy az összecsapás a végén, még a szöveg is ugyanaz. Eddig ennyire nem éreztem ki belőle a Disney hatást, de itt rettenetesen sok volt belőle.
Akkor pedig durva eltérés, hogy Aurora nem is született hercegnő, csak örökbe fogadták a királyék. Az eredettörténetek nem illeszkednek össze. Pl. hogy lehetett volna Kirké ott Demóna vizsgáján, ha csak évekkel később dolgozták ki a boszorkák a varázslatot, ami majd életre kelti őt is és Aurórát is?

Jól elmesélt, olvasmányos, kellően pörög is. Vannak benne jó ötletek: mint a pár nap, óra cselekményidő, amit az emlékek tágítanak ki évekre. Ahogy összefűzi a többi történetet, és itt van Hófehérke mostohája, Ursula és a Szörnyeteg életét átokká tevő boszorkák. Ahogy Demóna tragikus hősnővé emelkedik, és ebben a történetben ő az áldozat, aki egészen más indokokat kap a tettei mögé, mint a mesében.
Csak – minek kellett szó szerint áthozni egyes Disney jeleneteket? Nem tetszik az sem, ahova szerintem eljutunk a végére.

Az mindenképpen érdekel, melyik hercegnő története jön, mert már elég jól kifutott mindenki vagy emlegették – mint Hamupipőkét.

Idézet: 

Miért kell egy fiatal lánynak mindenáron egy férfi, aki megmenti? Miért nem harcolhat a saját életéért, hogy megtörhesse a saját átkát? Miért kell mindig egy hercegre bízni?

Ekkor valami igazán szomorú dolog vált világossá előtte: az ember családja minden másnál nagyobb károkat tud okozni. Csak a család tudja igazán összetörni a szívet. Úgy, ahogy senki más nem képes rá.

A család sosem ereszt el, mindig is a hatalmában tart.