Fülszöveg: 

Ursulát halálosan idegesítik a sellők. Elhatározza, hogy a sarkára áll. Egy ősi varázslattal eléri, hogy emberré váljon. Vanessaként kimerészkedve a szárazföldre rájön, hogy az egész falu egy borzasztóan erős átok hatása alatt áll. A sötét mágia forrásának keresése közben elnyeri egy fiú bizalmát, aki akaratlanul is elbűvöli őt. Az átok legyőzéséhez együtt kell szembeszállniuk a gonosszal. De pontosan kivel? Vanessa szívében érzelmek csatája dúl – vajon melyik kerekedik a másik fölé? A hatalomvágy vagy a szerelem?

Szerintem: 

A Disney a filmjeivel már elkezdte átértelmezni a gonosztevőit. Gondolok itt arra, hogy Demóna már hősnő lett, de Szörnyella is teljesen új megközelítést kapott Emma Stone-nal. Miért is lep meg, hogy regényben is folytatja az irányt, ha már van sorozata a Mi lett volna, ha? vonalon is.

A Vanessa név ismerős lehet

A kis hableány mese kedvelőinek. Ott is ezt használja Ursula, a tengeri boszorkány, amikor emberi alakot ölt és Arielle hangját birtokolva Erik bűvölésébe kezd. Ez a kötet erre az alakra alapoz – még minden előtt, amikor Ursula még nem volt az a tengeri boszorkány, csak egy hatalmát mutogatni akaró, kiközösített sellő, aki az emberek között akarta növelni az erejét.
Ez a történet azt meséli el, hogyan alkotta meg Vanessát, milyen kalandokba keveredett az emberek között és hogyan ismerte fel, mi is az ő szíve vágya.

Az első, amit fontosnak tartok leszögezni, hogy kifejezetten örvendetesnek találtam, hogy gyökeresen nem változtat a történeten. Itt Ursula még nem olyan álnok és sötét figura, de már simán antihős. Önző, egoista, és hajlama van gonoszkodni. Emberi szívvel, egy kifejezetten kedves fiatalembert megismerve más út is lehetségesnek tűnik, de józanul belegondolva lehetetlen. Ursulának túlzottan a jellemét alkotja, hogy hatalma és bosszúja legyen, hogy uralkodjon. Már itt a tengerek királynője akar lenni, hogy jól megmutassa a sellőknek és Tritonnak. Nincs az a szerelem, ami elég lenne neki a győzelme nélkül. Az egyik legjobb jelenetnek éreztem, amikor saját maga néz szembe a kétféle álmával, és felismeri, melyik az útja. Amikor a végén Andre mindent maga mögött hagyna érte, sellővé is válna, Ursula felismeri, hogy a szerelem nem elég. Neki nem. A hatalom felé vezető úton pedig a kedves fiú akadály lenne. Aprónak, jelentéktelennek látja, csak egy fiúcskának. De az mutatja, hogy a lénye egy része tényleg szerette, hogy elengedi. Még az emléket is elveszi tőle, hogy őt választotta volna a családja helyett. Vagyis, Ursula megmaradhat a gonosznak, akinek ismertük, csak árnyalja kicsit a képet, hogy azért az ő története sem olyan fekete-fehér.

A másik pozitív a regényben, bár elsőre azért meredek húzásnak éreztem, ahogy a görög mitológiával megkeveri a szálakat. Mert a szárazföld, ahova Ursula/Vanessa csöppen, éppen természetfeletti lények mesterkedéseinek színhelye. A történetben fontos szerepe lesz többek között Kirkének és a gorgóknak. Ez meglepő húzás volt, nem is gondoltam volna arra, hogy egy Disney mesét így vegyítsenek a mitológiával. De kifejezetten jó lett a végeredmény és hozott jó fordulatokat is.

Mert a történet kalandos. Van egy átok, van kaland, hogy megtörjék. A szereplők mozgásban vannak, és ifjúsági szinten még az ármánykodás is zajlik. Mert azért a történet gonosza annyira nem lehet rafinált, mint egy Kaz Brekker, de egy ilyen meseregényben jól működött ezen a szinten is.

Nem dolgozott sok szereplővel, de azért többeknek sikerült árnyalatokat adnia. Andre és a családja egyértelműen makulátlan jó, Andre már annyira nagyon, hogy szentté is lehetne avatni. A gorgó nővérek az ellenpárja, akik viszont megmagyarázhatatlanul sötétek. De az olyan mellékszereplők, mint Weir Adamos, kicsit élénkebbek. Nekik vannak megbánt döntéseik, hibáik, de lehetőség is, hogy változzanak, jobbak legyenek. Az oldalak ennek ellenére egyértelműek – jók és rosszak. Vanessa azért állhat középen, mert ő már egy gonosztevő kezdemény, de ebben a történetben még a jó ügy harcosa lesz, ha önös érdektől vezérelve is.

A stílusa a már emlegetett sorozatra emlékeztet. Mesekönyves, fiataloknak készült. Érthető, könnyen követhető, semmi extra vagy bonyolítás. Meseként olvastam, így elég is volt. Azért komolyabban véve, fantasy történetnek gyerekes lenne, de nem is annak kell nézni.

Ha lesz még a gonosztevős sorozatnak folytatása, remélem, legalább ennyi kreatív ötlet lesz azokban is. Mert ez nem írja át a szereplőt, de árnyalja és a történet is kapott új, más színeket.

Idézet: 

Ebben az életben vagy ragadozók vagy prédák vagyunk, kedvesem, és a ragadozók élnek tovább!

Mert mindenért, ami értékes – ami mágikus –, nagy árat kell fizetni.