Fülszöveg: 

Szörnyek ​járnak közöttünk. Mindig is itt voltak és itt is lesznek mindörökké. Azóta tisztában vagyok ezzel, amióta az eszemet tudom, ahogy azzal is,hogy én is egy vagyok közülük… Részben, legalábbis. Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban, és egy gyönyörű vámpír az Upper East Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó ember tökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ. Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. Ő a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa…

Szerintem: 

Egy olyan sorozatnyitány, amiben látnék

fantáziát, de még nem nyert meg igazán magának. Az alapokat megadja, és kb. el lehet belőle képzelni, mi lesz még benne. Csak egyszerre akar epikus nagy világmentés meg természetfeletti mindennapok is lenni, és a kettő nálam ütötte egymást.

Vagy inkább azt kellene írnom, hogy nem tetszett, amitől meg kell menteni most az emberiséget. Ok, értem, hogy írna át mindent, de olyan kisszerűnek tűnik. Nem szabad kaput nyitni az időben, hogy a Grendelek még az emberek elszaporodása előtt fellépjenek ellenük. Mellette meg Cal és Niko mindennapjai pörögnek, ami sokkal inkább szól az átlag napok túléléséről, mint valami epikus nagy kalandról.

A világépítése nekem egyelőre félkész. Most a Grendelek akkor valami vámpírok? Milyen képességei vannak Calnek? Mert az ok, hogy jobb a szaglása, de ezen túl? Ha 2 évig képezték, kellett, hogy valamit magára szedjen. Annyira vártam végig, hogy valami kiderül, de megmaradt Niko kisöccsének.

Pedig a karakterek jópofák. Niko, a szőke nindzsa. Robin, a flörtölő szatír, akire minden bajban lehet számítani. A kamasz látnok, a vega vámpírnő – már most épít egy közösséget a főszereplőknek Thurman, és a baráti körös hangulat meg is van végig.

Szerettem a kötet humorát is. Ha néha útszéli is a fogalmazás, azért jó beszólásaik és ugratásaik vannak. Nem csak egy szereplőnek – jut bőven poén Calnek, Robinnak is, de Nikót is be lehet vonni.

Vagyis a világ és a cselekmény kevésbé fogott meg, de a szereplőket és a humort szerettem. Annyira volt jó, hogy a második kötetnek adjak még esélyt.

Idézet: 

– Átbeszéltem Goodfellow-val az egész hipnotikus folyamatot.
– A kivallatni jobb szó lenne rá – javította ki Robin fájdalmas arckifejezéssel. – A spanyol inkvizíció semmi a bátyádhoz képest. Ráadnál egy vörös köpönyeget, meg azt a vicces sapkát, és rögtön ő lenne a hónap vallatója.

Vicces dolog a hit… sokkal könnyebb elveszíteni, mint szert tenni rá.

– Ennyi parfümön keresztül nem érzek semmit. Félig Grendel vagyok, nem félig kutya.
– Pedig nem rossz. Nőies és erőteljes, mégis friss és tiszta – elmélkedett. – Egész kellemes.
Általában nem én voltam az ésszerűség hangja.
– Niko, most ki akarod nyírni a szörnyet, vagy járni akarsz vele? – csattantam fel bosszúsan.

A mesék néhány eleme talán túlságosan is valóságos, túlzottan is igazi. Lehet, hogy nincs Piroska, de az biztos, hogy van Nagy Gonosz Farkas. Nincs Hófehérke, de Gonosz Mostohából van elég. Nincsenek nevetségesen szőke kistestvérek, de gyerekeket zabáló boszorkány… az igen.

– Caliban – Ez is egy rohadt jó név. Kedves dolog ezt adni egy gyereknek, nem? Lehet, hogy anyám egy egyszobás penészes bérlakásban lakott egy tetoválószalon fölött. Lehet, hogy jövendőmondásból élt, és lehúzott minden egyes naiv, elkeseredett vagy egyszerűen csak balfék idiótát, mint más egy üveg olcsó bort szokott. De az biztos, hogy rohadtul jól ismerte Shakespeare-t. Caliban a Viharból, egy boszorkány és egy démon gyermeke. Félig szörnyeteg… az életre kelt rémálom, ami megront mindent, amihez csak hozzáér.
     Fúúú, kösz mutter! Te aztán tudod, mitől érzi magát különlegesnek egy srác.