Fülszöveg: 

A ​nyulak és macskák jóvoltából a világon mindenki megtapasztal szerencsét és balszerencsét egyaránt. A legtöbb ember azonban még csak észre sem veszi ezeket a lényeket. Cecil Bean legalábbis biztos soha nem vette észre a gonosztevő macskát, Millikint, aki minden sarkon ott leselkedett rá, de az odaadó nyulat, Leeket sem, aki mindig Cecil közelében volt. Legalábbis addig, amíg Millikin ki nem forral egy hátborzongatóan gonosz tervet, hogy eltünteti Leeket egy varázsló kalapjában. Így Cecil segítség nélkül marad, szegény Leek pedig egy olyan világba kerül, ahonnan még soha egyetlen nyúl sem jutott ki. Leek és Cecil mindent megtesznek, hogy visszataláljanak egymáshoz – még ha ez azt is jelenti, hogy az ellenség elsöprő túlerejével és más, leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal kell bátran szembenézniük. Ahhoz, hogy kiszabaduljanak Cilinderből, Leeknek át kell hajóznia a Nagy Tintán, át kell kelnie az Ősi Gonoszság Dzsungelén, a Rosszhírű Barlangokon, és be kell lépnie minden balszerencse szívébe: a fekete macskák erődjébe.

Eközben Cecil maga is felkerekedik, hogy megtalálja az álnok és keményszívű bűvészt, akinek a trükkjei fenekestül felforgatták a fiúcska életét.

Szerintem: 

Most jól esett nekem ebben a nyári

melegben ez a nyuszis – cicás – mesevilágos fantasy mese. Könnyed, aranyos és nagyon szerethető.

A történet alapkoncepciója, hogy minden embernek van egy rossz akaró macskája, aki szerencsétlenségekbe sodorja, meg egy szerencsehozó nyula, aki segíti. A főszereplő kisfiú, Cecil macskája, Millikin, már nagyon unja, hogy Leek, a nyuszi mindig megvédi tőle Cecilt. Így a nyúl ellen sző tervet. Cecil és Leek elszakadnak miatta egymástól, és két világon át kalandoznak, hogy egymásra találhassanak újra.

Már az alap nagyon aranyos, ahogy ezek az állatok őrzik az állatias tulajdonságaikat is, miközben megszemélyesített mesehősök is. Már az elejétől van benne humor, bár azért a kisebbeknek. Bár Millikin nagyon gonosznak van beállítva, azért nem halálos terveket sző. Azon nem tudtam lerágni a körmöm, hogy beleesik egy rágó Cecil hajába… A nyuszi meg azzal segít, hogy éppen akció van a fodrászatba és Cecil le tudja vágatni a haját. Ahogy írtam, ez elsősorban aranyos.

A kalandos részekben is végig van egy ilyen cuki faktor. Mint a barlangi szörny, aki fél a sötétben. Bőven van kaland, fordulatok és zajlanak a történések. Ha a mesei cselekményvezetés miatt ez-az ki is található, azért Kline jól bírta ötlettel. Azt pl. különösen élveztem, hogy a Cilinderben milyen gépeket építettek a macskák. Ok, ott némi nácis vonást is kaptak, pláne, a tengeralattjáróval…

A mesék klasszikus értékei mellett áll ki. Barátság, egymás segítése, bátorság. A jó elnyeri a jutalmát, és a gonosz nem is egyszerűen megfizet, de esélyt kap megjavulni és jobbnak lenni. Akár esti meseként felolvasva is jól működhet, csak egy-egy olyan rész akad benne, ami után azért kisgyerekként nem szívesen próbáltam meg volna aludni.

A hatást növeli, hogy helyenként 1-1 színes, oldalas kép van benne. Mi is lesz a kötet fő jellemzője? A cuki! Igen, a képek is ilyenek. Meg ötletesek. Már emlegettem a macskák gépeit. Csak azokért simán megérte elolvasni a kötetet.

Nekem lélekmelengetőnek bizonyult, kifejezetten szerettem ezt a vékony kötetet.

Idézet: 

[…] sok olyan egyszerű igazság van a világon, amelyet igazából soha nem látunk.