Fülszöveg: 

Dina olyan képességgel bír, amiért az emberek nem szeretnek a szemébe nézni. Ha Dina belenéz valaki szemébe, látja annak bűneit, olyan titkokat, amiért szégyenlik magukat, az igazságot; így az emberek kerülik a lány pillantását.

Egy napon Dunark királyát, állapotos feleségét és négy éves fiukat meggyilkolják. A tettes úgy tűnik a király legidősebb fia, Nicodemus Ravens, aki ájulásig italozott, majd tőrrel a kezében találtak rá. Dina édesanyját Melussina Tonerre „boszorkányt” hívják, hogy nézzen bele a férfi szemébe, és igazolja bűnösségét, azonban az események egészen más irányt vesznek. Melussina nem lát semmit Nicodemus tekintetében. A nőt börtönbe vetik és megkezdődik Dina harca, hogy kihozza anyját mielőtt Dunark sárkányai elé vetnék.

Szerintem: 

Azon még túl tudom tenni magam, hogy

a borító némileg csúsztat. Egyrészt, a sárkányok megjelennek a történetben, de mint egyfajta részben háziasított vadak, nem mint cselekvő szereplők. Itt állatok, nem 'értelmes, intelligens, tudatos' lények. Másrészt, a hősnő, Dina egyik nagy bánata, hogy míg a testvérei és az anyja vöröses barna hajúak, ő fekete hajú. De rendben, ez még elmegy.

Az már jobban fájt, hogy mennyire félre van pozícionálva, a fülszöveg alapján is a kötet. Ez egy gyerekkönyv, még ifjúságinak se nagyon merném mondani. A hősnő 10 éves, énelbeszélős, és rendben, a környezet középkori, itt majdnem tizenegy évesen már nem úgy gyerek, mint egy mai 11 éves, de akkor is messze van egy tiszta fantasy történettől.
1: nagyon erős benne az a vonal, hogy Dina küzd azzal, amit örökölt és keresi saját magát. Igazlátó/szégyenlátó, ezért kiközösítik és a családtagjain kívül a többiek félnek tőle. Ő meg csak egy kislány, aki barátokat szeretne, és nem érti, miért kell kívülállónak lennie. Vannak egész nagy kirohanásai, hogy neki miért nincs joga ahhoz, amihez a korabeli lányoknak.
2: olyan kis egyszerű maga a történet is. A Szégyenlátónak le kellene lepleznie egy gyilkost, de a nő meggyőződése szerint a vádlott herceg ártatlan. A saját lányával akarják megzsarolni, de Dina, aki szintén bírja a képességét, hisz Nico ártatlanságában, és elmenekül vele, amikor megölnék Dinát, hogy a halálát Nico tettének állítsák be. Vékony is, nem is sok minden történik benne, és többet vártam minden téren. Világépítés, szereplők és a cselekmény. Nem kellene sok sor, hogy az egészet összefoglaljam, sajnos.
3: kevés a fantasy is. Ha belegondolok, vannak a sárkányok és Dina és az anyja képessége. Különben simán egy középkori környezetben játszódó gyerek kalandregény.

De mi az, amiben működött a regény?
1: kellően olvasmányos. Bár nincs sok történetszála, lineárisan halad előre, azért mindig sikerül valami eseményt belecsempészni, és a nyitott végekkel, egy-egy veszélyhelyzettel mindig húz át a következő fejezetbe.
2: könnyű is olvasni. Érthető, egyszerű a nyelvezete és mesélős is. Irodalmi élményt nem nyújt, de kellően kikapcsol.
3: a szereplőkkel lehet azonosulni. Ha levesszük a fantasy elemet róla, akkor sarkítva Dina egy lány, aki magányos. Aki szeretne a többiekhez tartozni. Nico az a fiú, aki előtt nem voltak elvárások, akit elkönyveltek haszontalan korhelynek és maga is elkezdte ezt elhinni. Davin a tökéletes és védelmező báty, aki mindig tudja, mit kell mondani.
Azzal már tudnék kötekedni, hogy a történet gonosza, Drakan fájdalmasan egysíkú. Egyetlen motivációja: a hatalom megszerzése. Plusz, lelkiismeret nélküli pszichopata is. Bár az is igaz, így a gyerek olvasóknak is könnyű eldönteni, kik a regény jó és rossz szereplői. Elég egyértelmű, hiszen fekete-fehér a világképe és a szereplői is.

10-12 éveseknek kevés fantasy elemmel bíró kalandregénynek elmegy. A gond, én nagyon nem ezt vártam a történettől, így csalódásként éltem meg az olvasását.