Fülszöveg: 

Egy ​kiugrott tolvajlány, egy elbaltázott bankrablás, egy túszejtés meg egy szerelmi háromszög. Rebecca. Samantha. Haley. Katie. Ashley. Ezek Nora O'Malley álnevei, amelyeket anyja aggat rá, amikor épp megzsarol és kifoszt egy bűnözőt. Mrs. O'Malley megtanít minden piszkos trükköt a lányának. Amikor azonban elveit feladva beleszeret egy célpontba, Nora megszökik tőle.
Öt évvel később Norának, immár „rendes lányként”, úgy tűnik, mégis le kell porolnia a tudományát, mert egyszerre három gondja is akad:
Az exe rajtakapta Norát a legjobb barátnőjével. Bár ők mindhárman jóban vannak, a srác nem tudott arról, hogy a volt csaja meg a mostani szeretik egymást.
A trió egy bankban találkozik, hogy betegyék a pénzt, amit adományokból gyűjtöttek. Kész rémálom az egész, ráadásul még élesebb kanyart vehetnek a dolgok, mert…
…két pasas éppen ki akarja rabolni a bankot. Norát túszul ejtik, de fogalmuk sincs, kivel húztak ujjat…

Szerintem: 

Jön a film is, még el lehet előtte olvasni. Bár, a korhatár besorolással már

meg leszünk lőve. Egyrészt, 17 évesek a főszereplői, de sok olyasmi van benne, amit azért ifjúsági regényben így és ilyen mélységben annyira nem érzek passzosnak.

A történet látszólag egyszerű: három barát egy bankrablásban találja magát, és megpróbálják túlélni a rablókat. A plusz az lesz, hogy nem csak ez a történet bomlik ki. Iris, Wes és Nora is múltbeli súlyokat cipelnek, és ezeket is megismerjük, miközben a jelenben túszul esnek, kimentenek egy kislányt, vagy éppen üzenetet küldenek Nora kint levő nővérének, a rablókat egymás ellen hangolják.

Vagyis, megkapjuk a kalandot és az érzelmeket, de ami mögötte van, az súlyos. Családon belüli erőszak, szexuális bántalmazás és társaik. Vetélkedhetnének a szereplők, kinek jutott nehezebb csomag. Minden történetben közös az erőszak, amit valahogy túl kellett élni. Több szinten érdekes a pszichológiája – miért marad valaki áldozat; mi az a pont, ahonnan nincs tovább; mennyit lehet megtenni a szabadulásért. Az igazi menekülés, ha valami borzalmat kell tenni, hogy a bántalmazód békén hagyjon? Ehhez jön hozzá, hogy saját magát minek látja a bántalmazás elszenvedője. Nora sokáig magát hibáztatta, és Wes, aki már fizikailag képes lenne ellenállni, mégis megmarad a bántalmazott szerepkörben. Összetett probléma, úgy is van ábrázolva, nincsenek egyszerű válaszok. Ezért jó könyv, de pont ezért érzem komolyabbnak, mint amit egy ifjúsági regényben valónak éreznék.

Ha már ifjúsági. Nora biszex. Iris nincs is skatulyázva, de mivel korábban fiúja volt és teherbe is esett, valószínűleg ő is az. Lee szerelme egy nő volt, ahogy kiderül az egyik jelenetben. Vagyis, a három fiatalabb női kiemelt szereplő LMBTQ karakter. Az egyetlen, aki vegytisztán heteroszexuális és fontos szerepe van, Lee és Nora anyja. Aki negatív szereplő. Nem rosszak így az arányok? Vagy az Államokban ez a norma? Már a Sex Education kapcsán is azon akadt meg a szemem, hogy a hagyományos szexuális érdeklődésűek vannak nagyon kisebbségben. Nem tudom eldönteni, hogy ez annak a következménye, hogy most mennek ezek a sztorik, vagy visszatükröznek egy olyan társadalmi jelenséget, amit nálunk még nem érzékelek.

A nemiség kérdését félretéve kapcsolatokban nagyon jó a szerző. Ha a nővérek szövetségét, a Wes – Nora barátságot vagy a Nora és Iris szerelmet nézem is, alapozva van, érzelmek vannak benne és összetettség is. Bár elsőre rávágnám, hogy cselekményközpontú regény, sokkal több van a felszín alatt. A karakterek és a viszonyaik is érdekesebbek.

A stílusa is korrekt, könnyen olvasható és van stílusa. Nora a kiemelt figura, és vissza is köszön az ő világa. Talán csak az idősíkok okoztak néha fejtörést. Amikor úgy éreztem, hogy kimaradt egy fontos darab a történetből, és a sorok között kell megkeresni, hogy mi is történt pontosan a múltban, mert azt a tettet, ami annyira meghatározó, nem mutatja meg, csak utal.

A regény minden fenntartásommal együtt is tetszett, én várom a filmet is. Meg azt, hogy lesz-e a könyvnek folytatása. Pont olyan a vége, hogy zárásnak is ok, de vissza is térhet még Nora.

Idézet:

– Mindannyian menekülünk valami elől, nem?
– Ez jól hangzik egy bögrén, vagy egy kanyargós utat ábrázoló képen, de ugyan már…

A legnagyobb szélhámosság mind közül azt híresztelni, hogy létezik normális.