Fülszöveg: 
Miért épp ő? Mi a csapda?
Galaxy „Alex” Stern a Yale Egyetem legfurcsább elsőévese. Hippi anyja nevelte fel Los Angelesben, a középiskolát sem fejezte be, drogdíler haverok között és alkalmi munkákból élt, húszévesen pedig egy rejtélyes gyilkossági ügy egyetlen túlélője lett. A kórházi ágyán kínálják fel neki a második esélyt, a felvételt a világ egyik legrangosabb egyetemére. De miért neki? És ki mozgatja a szálakat?
Alex hamarosan különleges képessége miatt és a titokzatos jótevői megbízásából a Yale titkos társaságainak okkult tevékenységét felügyeli. A tiltott mágia alkalmazása viszont baljósabb és veszélyesebb, mint ahogy azt akár a legparanoiásabb elme is elképzelheti.
FELÉLESZTIK A HOLTAKAT, ÉS NÉHA AZ ÉLŐK A PRÉDÁK…
Szerintem:
Nagyon mélyre kellett ásnom magamban, hogy
valamennyire meg tudjam szeretni ezt a regényt. Még így is csalódásnak érzem, számomra nem állt össze.
A történet alapjai, amelyekkel már nem voltam kibékülve. Az még csak hagyján, hogy Galaxy – Alex – látja a holtakat, így megszavaznak neki egy ösztöndíjat. Ahogy más példából is látom, ilyesmikkel fel lehet tűnni a Léthénél és kiemelnek. Darlington pl. varázsszeres kísérlet miatt lett érdekes nekik. De az, hogy a tanulók felügyeljék a többieket és játsszanak természetfeletti rendőrt? Egyáltalán, szervezeten belül mi a rendszer, mert dobálóznak nevekkel és rangokkal, de egyszer nem éreztem úgy, hogy valaki tanítaná őket a mágiára, vagy felügyeletet nyújtana, vagy baj esetén lehetne hozzá fordulni. A későbbiekben is, mit jelent a tagságod, ha már végeztél az egyetemen?
Volt egy olyan érzésem, hogy a rendszer az amerikai egyetemek klubjait másolja, csak itt mágia is kerül az egyenletbe. Nem is szerettem, ahogy mennek egyik házról a másikra, hogy Alexszel és a küldetésekkel együtt megtudjuk, melyik ház milyen mágiára specializálja magát. Ami különben megint olyasmi, aminek nem látom az értelmét. Honnan jön, hogy ki mivel foglalkozik? Van annak bármihez köze? Egyáltalán, hogy lesz valakiből mágiahasználó? Alex és Darlington esete tiszta, de egy sima egyetemista hogyan kerül be a varázslók körébe?
De tegyük mindezt félre. Valahol logikus, hogy Darlington viszi körbe, végezteti a napi feladatokat és egyik ház után jön a másik. De a ciklus a fiú eltűnése után is megvan, és furcsa. Az idősíkok osztása csak rontott rajta. A jelenben Alex a gyilkossági ügyben próbál nyomozni, a múltban tanulja a feladatait, aztán mindent csináljon egyedül befejezeten képzéssel? Ahogy lebegteti, hogy Darlington hol és miért van, az is a regény nagyjában zavaró volt. Van utalás, hogy sok minden nem stimmel, de amíg a múlt síkjában nem érünk oda az eltűnéséhez, zavaros.
A történet végére kerültek annyira helyre a dolgok, hogy a világépítéssel kapcsolatos kérdéseim kizárásával egészen jól szórakoztam. Az szépen összeáll, ki a gyilkos, miért, hogy kapcsolódik minden mindennel össze. Marad nyitott ügy is a folytatásra, és már van itt egy csapat, akikkel Alex majd együtt tud dolgozni. Kár, hogy a regény kb. utolsó negyede, amire a cselekménnyel megbékéltem.
A cselekmény tehát nem volt a szívem csücske, amihez hozzájött, hogy nagyítóval keresek egy olyan szereplőt, akit legalább elviselek. Alex nem volt szimpatikus. Amit ő a túlélő személyiségnek ad el, az zavart. (Igen, nekem is feltűnt, hogy a ’zavart’ a leggyakoribb jelzőm.) Egyszerre írja Bardugo antihősnek, akinek maga az első, de törődő személyiségnek is, akire lehet számítani és véd másokat. Sok olyan döntése van, amivel nagyon nem tudok azonosulni. Azt még valahol megértem, hogy a látomások elől a drogba menekül. De egy őt kihasználó, rossz fiúért, akinek majd a gyilkosa is lesz, miért prostituálja magát?
A többiekből meg hozzá képest szeletkéket kapunk csak. Darlington, a magányos fiú, aki varázslatról álmodott, vele talán jobban azonosulnék, ki is lóg a jó modorával a szereplők közül, nem véletlenül úriember a beceneve – csak éppen a visszaemlékezések első felében van jelen, utána meg el van tűnve. Aktív szereplő helyett rejtély.
Azt hiszem, Alex újabb kalandjai helyett én inkább arra várok, hogy Nyikolaj térjen vissza cárként.
Idézet:
Nem lehet odalopakodni a halál mellé, és csak a lábujjadat belemártani. Végül úgyis megragadja a bokádat, és megpróbál lehúzni.
