Fülszöveg: 

Találd meg az alvilág kapuját! Ments ki egy lelket a pokolból! Egyszerű terv, csakhogy onnan ritkán térnek vissza emberek. De Galaxy „Alex” Stern elhatározza, hogy kiszabadítja Darlingtont a purgatóriumból – még akkor is, ha ez a Léthe és a Yale jövőjébe kerül.

Mivel a mentési kísérlet tiltott, Alex és Dawes nem kérhetik a kilencedik ház segítségét – ezért egy kétes szövetségesekből álló csapatot hoznak össze, hogy megmentsék a Léthe gentlemanjét. Ötüknek együtt kell eligazodniuk a titkos szövegek és bizarr ereklyék
útvesztőjében, hogy felfedjék a társaságok legjobban őrzött titkait. Eközben pedig minden elképzelhető szabályt megszegnek.

Ám amikor a tanszékeken furcsa halálesetek történnek, Alex tudja, hogy ez nem csak a véletlen műve. Valami végzetes erő munkálkodik New Havenben, és ha túl akarják élni, Alexnek számolnia kell a múltja szörnyeivel és az egyetem falai között ólálkodó sötétséggel is.

Szerintem: 

Már az első kötettel is küzdöttem. A második rész viszont kapott díjat is, jónak tartják. Kapott még egy esélyt. De

hiába küzdök vele, én annyira nem szeretem Bardugo ezen világát és szereplőit!

Talán az a legnagyobb bajom, hogy Alex, vagyis Galaxy Stern számomra mélyen ellenszenves. Akárhányszor szóba kerül a múltja, én viszolygok. Most is szó van arról, miket meg nem tett a dílere kérésére és mennyire kötődött ahhoz a drogos, bűnös csoporthoz, mert családnak nem nevezném őket. Kísérti a meghalt barátnője, és mondhatni prostituálta magát és nem értem, kiért és miért. Alex borzalmasan szétcsapta magát és nekem nem tudta Bardugo megfogni, miért. Az új esélye, egyetem és ösztöndíj sem neki szól, hanem a képességének.
Lehetne gyűjteni azt is, hogy erős és kitartó, tevékeny hősnő. Lehetne az is pozitív, hogy nem egyértelműen – sőt! – hősnő. Van egy önző fele, hibázik és gyarló. Igyekszik dolgokat jóvá tenni, de hozott és hoz rémes döntéseket. Izgalmasabb, mint egy makulátlan és hibátlan főszereplő. Csak éppen ez nem váltja ki számomra, ami taszít tőle.

A kettes problémám, ahogy Bardugo elkezdte szőni az Alex – Darlington szerelmi szálat. Még eléggé visszafogja, de a sorok között már benne van. Darlington a legszebb pasi, akit Alex valaha látott. Többször is megkapjuk, hogy a lány szerint milyen jól néz ki. Darlington meg odavan Alexért, vonzza még az a mássága és a rossz is benne, ami többek között nekem annyira ellenszenvessé teszi. Én nem érzem őket összeillőnek, és már most irritálnak az utalások, amiből azt veszem le, hogy egy esetleges folytatásban összejönnek. Egyszerűen Darlington még úgy is túl jó etikai értelemben a romlott Alexhez, hogy a pokolból visszatérve részben démon lett, aki Alexhez kapcsolódik.

Pedig Bardugo rakja össze a regény és a mágia világát. A személyes küzdelem mellett most is figyel rá, hogy az iskola és a mágia története is épüljön. Vannak új leleplezett titkok és az iskolai titkos szervezet sincs elhanyagolva. Van és értelmes a világépítése.

Van benne kaland és küzdelem is, mert Alex és a csapat próbálkoznak, nyomoznak és varázsolnak, hogy a barátjukat hazahozzák a pokolból. Vagyis, cselekmény is akad benne, nem csak érzelmeket ragoz a szerző, miközben a szereplői helyben járnak. Vagyis, nem unalmas a regény.

Stílus – itt megint bejön az, hogy Alex mennyire húzza az idegeim. Ahogy beszél, ahogy van benne egy cinikus él, annyira irritál… Mondjuk, azt se szeretem jobban, amikor Darlington szenvedéseibe és önképébe megyünk bele olyan érzelmesen, ami inkább egy lány szereplőhöz illene.

Nem tudom jobban kifejteni, így ennyiben hagyom. Maga a cselekmény, a világa javít rajta valamennyit, de annyira nem bírom Alexet, hogy az nekem közel olvashatatlanná tette a könyvet.

Idézet: 

Azt hiszem, te is tudod, hogy bárki lehet egyszerre gyilkos és jó ember is. Vagy legalábbis olyan ember, aki próbál jó lenni. Ha csak a gonoszok tennének szörnyű dolgokat, milyen egyszerű lenne a világ!