Fülszöveg: 

Tizenhárom szerző, tizenhárom remek írása arról, hogy milyen, amikor füllentünk, ferdítünk vagy épp hazudunk. Novellák, amelyek segítenek megérteni ki, miért nem mond igazat, vagy módosítja a valóságot, és azt is, hogy ennek milyen következményei lehetnek.

Szerintem: 

Sok pozitívum, jó sztorik, érdekes alapötlet. Azért akad pár

zavaróbb pont is, de összességében ez egy kellemes válogatás, ami nem csak ifjúsági.

Ahogy végignézek a szerzőkön és a történeteken, tény, hogy a döntő többség ifjúsági. De azért akad benne olyan történet is, ami meghaladja a kamaszkor kérdéseit. Pl. Szabó T. Anna története sokkal inkább New Adult, erotikus felhanggal. Tény, hogy a szex és a szerelem az ifjúsági irodalom témája is, de ez konkrétan arról szól, ahogy a történet hőse meg is fogalmazza, hogyan kell a nőket prostituálni anélkül, hogy a férfi költene. Nem éppen az a történet, amit egy kamasz kezébe nyomnék.
Dragomán és a Pályarekord – a maga módján játékos és szinte csalimese, de szintén nem ifjúsági, hogy a felnőtt férfi azt teszteli, vajon csalja-e a barátnője.

A közös nevező pedig a hazugság, ahogy a cím is erőteljesen ráutal. Ezen túl a szerzők szabad kezet kaptak, lehettek élethazugságok, de kis csúsztatások is a történetekben. Így vannak mélyebb és elgondolkoztató, de mosolygós és kedves történetek is benne. Alapvetően a lányokat érzem a célközönségnek, sok minden a szerelem körül forog, de sikerült szélesebb merítést húzni.

Nekem a történetek adják el, és most nem is tudok panaszkodni. Jó sztorik sora van benne, ha azért akad egy-egy olyan is, ami azért nem a fogamra való. Furcsa volt Tóth Kriszta Kegyes? -e, amely szilánkokban mutat egy-egy hazugot. Már eleve novella a zsáner, és az övé ezen felül is kis életképek, különféle emberek gyöngyként összefűzött, különálló hazugságaiból áll. Háy: Megoldódott szintén a nem tetszett listámon van: töredékes, és nem is igazán értem, mi a hazugság benne. Talán ez volt az, amin egyedül forgattam a szemem, hogy mégis mi ez.

Azt viszont ezzel együtt is díjazom, hogy sok hang és stílus, sok történet kapott helyet a kötetben. Bencze Blanka: Az életre nevel… története például stílusában gyengébb, mint sok utána jövő, viszont nagyon jól hoz egy olyan YA disztópia ötletet, amiből regényt is lehetne kerekíteni. Egy társadalmat, ahol a Hazugság iskolai tantárgy, amiből érettségizni kell. Fordulatként fedi fel, mi ez a tárgy és egy olyan lány szemszögét kapjuk, aki becsületes és nem tud mit kezdeni azzal, hogy ezt várják tőle. Kicsit erőltetett is, de valami jár érte cserébe. Úgy tud arról szólni, hogy a mi világunkba is mennyire beleépültek a hazugságok, kik és mennyit hazudnak, hogy egy kitalált, nem túl távoli jövőben járunk.

Nyáry Luca novelláját azért emelném ki, mert a Dalfutár egy részében szerepelt a fiatal írónő, és amit ott mutatott magából, mesélt az életéről és az írásról, nekem átértékelte a megítélését. A regényével korábban nem tudtam mit kezdeni, de most máshogy olvastam. Megvan a tipikus témája, a depresszió és a gyászfolyamat, és már tudom, honnan jön. Hitelesnek érzem, és az őszinte, személyes hang, ami elvitte nekem a novellát.

Csajos és könnyed a Mint angolul a csók, nagyon kamaszos Kalapos Éva két Hannáról szóló sztorija – avagy hogyan vallja be a félénk lány a szomszéd sácnak, hogy nem csak haverként tetszik neki. Tudjátok, még egy Taylor Swift klip is ilyen sztorit kapott.
Átmenetnek érzem Király Anikó lányvécébe szorulós történetét. Egyrészt, a kamaszkori lázadás és a félénk lány bátorsággyűjtése nagyon kamaszos, sok a humoros rész a történetben, de azért vannak mellette olyan témák is, mint szembenézni egy nem tervezett kamaszkori terhességgel, vagy a matektanár esetében azzal, hogy a válása után sunyiban az iskolában lakik, mert se családja, se pénze, se otthona.

Vannak aztán a nagyon komoly történetek is, és nem egyszer egész életet, személyiséget érintő kérdéseket boncolnak hol játékosabb, hol szívszorító módon. A Szemfényben a hazugság csapda lesz, ami öngyilkossági kísérletig visz. A Korlátok nélkül meg annak a meséje, hogy a túlzott szigor és a társadalmunkba nem illő nevelési elvek hogyan vezetnek oda, hogy vagy menekülni kell, vagy mindent hazudni, mert máshogy egy sima napot sem lehet túlélni.

Talán azt érezném még fontosnak kiemelni, hogy azt sikeresen bemutatja a kötet, hogy mennyiféle hazugság és következmény van. Fájóak, szükségesek, könnyedek vagy éppen gyilkosak.

Idézet: 

A hazugság a szocializáció részeként épül be a viselkedéskultúrába. Az átlagember naponta egyszer-kétszer hazudik, és akik viszik valamire, azok szinte folyamatosan. (Bencze: Az életre nevel...)

Pedig igazán egyszerű volt: a felesége szerint túlságosan a szabályok szerint élt. Ha látta volna, hogy a válásuk után néhány hónappal milyen sunyi módon költözött be az iskolai szertárába, hogy aztán minden éjjel a földszinti fiúöltözőben zuhanyozzon, a szertárával szembeni lányvécében borotválkozzon és mosson fogat, biztos más lett volna a véleménye. Dorogi volt a konzervatórium fantomja! (Király: Az igazság a harmadik emeleti lányvécében lakik)