Fülszöveg. 

A ​tizenöt éves Kyra leghőbb vágya, hogy olyan híres harcossá váljon mint az apja, habár ő az egyetlen lány egy férfiakkal teli erődben. Küzdelmei során ráébred különleges képességére, egy varázslatos erőre, és rájön, hogy különbözik mindenki mástól. A születése körülményeit és a róla szóló próféciát titokban tartják, bizonytalanságban tartva őt valódi kilétét illetően.

Mikor Kyra nagykorúvá válik, a Kormányzó eljön érte, és az apja megpróbálja megmenteni a kényszerházasságtól. A lány megtagadja a “kötelességét”, és elmenekül a veszélyes vadonba, ahol találkozik egy sebesült sárkánnyal, és elindít egy eseményláncolatot, ami örökre megváltoztatja a királyságot.

Alec, tizenöt éves mikor feláldozza magát a fivérért. Helyet cserél vele, és bátyja helyett őt viszik a Lángokhoz, ahhoz a száz lábnyi magasan lángoló tűzfalhoz, ami keletről védelmezi a birodalmat a Trollok seregeivel szemben. A királyság túlsó felén Merk, a zsoldos arra törekszik, hogy sötét múltját maga mögött hagyja. Küldetése egy erdőn vezeti keresztül, célja, hogy Figyelővé válhasson a Tornyokban segítve ezzel a Tűz Kardjának védelmét, ami a királyság mágikus forrását biztosítja. A Trollok is a Kardot akarják. Hatalmas inváziót készítenek elő, hogy örökre lerombolják a királyságot.

Szerintem: 

Tudom sajnálni, hogy

nálunk nem igazán talált olvasókra Morgan Rice. Ez már a második gyerekkönyv sorozata, amit elkezdtem, és ezt is szerettem. És ezt sem tudom végigolvasni, hacsak nem állok neki angolul…

De, mielőtt elsiratom előre magam. Ugyanazok az elemek megvannak ebben a történetben is, mint a gyűrűs királyságosban. Ugyanúgy fiatalokat emel ki, és követi a velük történő eseményeket, miközben háború/puccs is zajlik. Itt is megvan a kiemelt szereplő, Kyra, aki egy kicsit jobban középpontban van, mint a többiek.
Ez is középkort idéző környezetben játszódik, csak éppen itt van mágia és varázslatos lények is. Sok kaland, többféle izgalom, egy végig pörgős, nem túlírt, de azért egészen mesélős kötet.

Ami azért kicsit még jobban kiemeli, hogy diktatúrákat is a középpontba tesz. Egyrészt, hőseink országát elfoglalták és a rájuk települő királyság már meg is akarja törni őket, mindent elvenni, ami fontos volt. A Kormányzó sorra hozza a felháborító rendeleteket, az emberi jogokat sárba tiporják és van szadista hajlam is – amit a Kormányzó és a fia szórakozásból művelnek a védtelen lányokkal…
Itt van az a kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor a puszta létezésért már nem lehet többet feladni és vissza kell ütni, bármi is legyen az ára.

Másrészt, a trollok királyságát is látjuk. Nekik kész Sztálin ül a nyakukban, aki gyilkos, kegyetlen, és semmibe veszi az alattvalóit. Egy akkora népnyúzó, hogy az a rejtély, miért nem kelnek fel ellene. (Bár lehet, hogy inkább a cárokat kellene vele kapcsolatban emlegetnem.)

Mesebeli abból a szempontból, hogy élesen elkülönülnek a jók és a rosszak. Bár vannak olyan szereplők, mint Kyra bátyjai, akik egy adott helyzetben rosszként szerepelnek, de a nagy egészet tekintve vannak a gonoszak meg a jók. A hősök pedig a jók közül is kiemelkednek, ha fiatalok is, de már most olyan jellemesek, mint több felnőtt sem. Pillanatok alatt átlátni, ki hova tartozik és a hősöket könnyű is megszeretni.
Merk, aki kicsit antihős jellegű még, de mivel szeretem az antihősöket, ezzel nekem simán ő lett a kedvenc szereplőm. Neki is megvan az a gyilkos képessége, és neki egészen más háttérrel kell eljutnia a hőssé váláshoz, mint Kyrának. Már alig várom, hogy az útjaik keresztezzék egymást.

Alapvetően kalandos és hősies a történet, talán egy kis humor még elfért volna benne, de nem fogok erre panaszkodni, amikor az is simán a cselekmény része, hogy egy sárkány egy egész sereget hamuvá éget. Vannak helyi, kisebb küzdelmek, de egy nagy, epikus harc is előkészülőben van. Vagyis, megvan a részbeli kaland és az átívelés is.

Velem nagyon olvastatta magát, komolyan sajnálom, hogy magyarul már csak egy kötete van.