Fülszöveg: 

A ​könyvárus lány című regényben megismert Julcsi elvesztette szüleit az 1956-os forradalomban, nővére, Gitta pedig nyomtalanul eltűnt. Amerikában talál új otthonra, családra és igaz barátnőre, a lángvörös hajú, nagyszájú, nyughatatlan, magyar származású Ágira.
A két lány együtt éli meg a kamaszkor örömeit és bánatait, és vág neki a felnőtt létnek. Ági újságíró lesz, Julcsi pedig valóra válthatja gyerekkori álmát: saját könyvesboltjában árulhatja a szívének oly kedves irodalmi műveket. Aztán az élet és a történelem úgy hozza, hogy útjuk egy időre elválik. A kalandvágyó Ági Saigonból tudósít a vietnámi háborúról, Julcsi pedig egy titokzatos levél és fénykép hatására Budapestre utazik, hogy annyi év után megpróbálja felkutatni a nővérét. Mire visszatérnek Amerikába, mindketten szegényebbek számos illúzióval, de Julcsi új könyvesboltjának, a Julie Könyvkuckójának a megnyitása új kezdetet jelenthet.

A mozgalmas és felejthetetlen hatvanas évek lassan a végükhöz közelednek. Vajon a két lány, aki az átélt élmények hatására visszavonhatatlanul felnőtté érik, megtalálja-e a mindvégig máshol keresett boldogságot?

Szerintem: 

Másként találtam jónak ezt a regényt, mint

az első kötetét. Talán jobban történelminek, és kevésbé lányregénynek érzem. Nem volt olyan izgalmas, de másként tanulságos.

A regény megáll a saját lábán is, bár egyenes folytatása A könyvárus lánynak. Viszont, annyira új események történnek, annyira a történelmi események közé van rendezve a cselekmény, hogy könnyen érthető Julcsi gyerek- és kamaszkora nélkül is a cselekmény. Természetesen azért jobb úgy olvasni, ha ismerjük a baráti és szerelmi kapcsok múltját is, de a lényeg érthető anélkül is. Fábián Janka a szövegbe betett annyi ismétlést, hogy emlékeztessen vagy magyarázzon régebben történt szálakat.

A kiemelt történetek benne: a Kennedy-merénylet, a vietnámi háború és egy kis betekintést ad a magyar szocialista rendszerre is. Ági sokkal jobban előtérbe kerül, hiszen riporterként ő van általában a tűzvonalban. Julcsi az, akinek mesél, aki összeköti más mellékszereplőkkel.
Ha a történelmi szereplők személyesen legfeljebb feltűnnek, és nem is szerepelnek – pl. a Kennedy házaspárt viszonylag távolról látja Dallasban Ági, de nem beszél velük –, akkor is körbeírja a korszak hangulatát, a történéseket és keretbe tudja foglalni. Fontos a korszak, szervesen alakítja a szereplők életét és nem csak háttér.

Bár más szereplőnek is van benne szerelmi története, elsősorban Julcsi az, aki kapcsán szerelmek, családi viszonyok, az érzelmi rész a kötetbe kerül. Az már más kérdés, hogy mennyire tetszettek egyes döntései. Nekem kifejezetten ellenszenves volt, amikor Attila és Ági egymásra találtak, Julcsi meg teljesen kiborult, mert az ő fejében Attilának hűen várnia kellene és reménykednie, hogy a 10 éve nem is látott Gitta még életben van. Ahhoz képest röhejes, hogy azt milyen könnyen vette, hogy Gitta hozzáment egy hivatalnokhoz, nevet váltott, és Eszterként modell és családanya a szocialista Magyarországon. Neki nem dobta be, hogy mi van Attilával, ahogy a férfinak felrótta Gittát. De a saját magánéletében is vannak olyan döntései, ami nem tetszett – már az előző rész végén is nyilvánvalónak tűnt, hogy neki Árpi jut majd végül. Meg is van a vonzalom, de Julcsi inkább reménytelen viszonyba kezd a Budapesten újra látott Igorral. Amivel egy nagy bajom van: Igor nős, gyerekekkel. Mégis, mit várt attól a kapcsolattól? Utána meg olyan könnyen visszatalál majd Árpi mellé…

Negatív szereplők nincsenek benne, inkább emberek a történelem viharában, akik igyekeznek boldogulni. Szeretnek, szakítanak, döntenek és nem mindig jól. Ettől emberközeli is, és ha néha csóváltam is a fejem, végig megvolt az érzésem, hogy emberekről, és nem hősökről olvasok.

Ha valamit némileg hiányoltam, vagy inkább azt írom, furcsának találtam, hogy mennyire szenvtelennek tűnt a stílusa. Amikor éppen nagy szerelmi fellángolás van, amikor az ember érzelmeket és tüzet várt volna, akkor is van benne valami krónikaszerű. Mintha csak mennénk végig az eseményeken, és az érzelmek csak kikopnának.

Bajban is vagyok, hogy ez cselekményre, szereplőkre vagy a világra fókuszáló regény. Foglalkozik a szereplői fejlődésével, döntéseivel, de nem olyan mélyen, hogy övék lenne a fókusz. Van cselekménye, több minden történik, de kényelmes és a témáját bőven kifejti, nem egy igazán cselekménydús regény. A történelem, a korszak jelen van, de igazán nem is az a célja, hogy a történelmi korszakot rekonstruálja. Kicsit minden van benne, de jellegzetesen egyik se passzol rá.

Érdekes volt, lekötött, de azért az a szikra, ahogy egy szereplő története megfog és érdekel, mi lesz vele, nekem hiányzott.