Fülszöveg: 

Egy bizarr szilveszter éjszaka nem várt fordulatot hoz a kisasszonyok életében, amely a barátságukat is próbára teszi. Hamarosan utoléri őket a végzet, és a hamis vádak következményeként az egyiküknek különösen nagy árat kell fizetnie a tettükért. Melyik recepciós kisasszonyra várnak a börtön rácsai, és ki lesz az, akinek a párkapcsolata igencsak veszélybe kerül?

Dalma, Liselotte és Berta élete 1928-ban is eseménydús, és ezúttal sem nélkülözi a kor szellemétől megpecsételt vívódásokat és érzelmeket. Johannes Liebeskind felbukkanása pedig csak tovább kuszálja a szálakat. Merre tart a fiatal hölgyek útja, mit hoz számukra az új esztendő? Mekkora veszélyt jelent a Hotel Kirschbaum számára Eva, Gustav egykori barátnője?

Szerintem: 

Nem lesz a kedvenc sorozatom, még a szerzőtől se, de

azért a zárás kellemesebb volt, mint a sorozat közepe. Nézzük is, mit kaptunk most.

A történet folytatólagos, és újfent bajban vagyok azzal, hogy nem érzem úgy, hogy igazán lenne cselekménye a történetnek. Kisszerű problémákon merengenek, ami meg van, vagy össze lett csapva vagy nagyon szappanoperás.
Berta, aki összejön a szerelme bátyjával? A lánynak lelki traumát okoz, hogy Johannes vagy Clara, akit szeret. Ennél már csak a férfi lehet rosszabbul, amikor szembesül vele, hogy a saját húga a vetélytársa. Mi a megoldás? Egy éjjel, becsúszott terhesség és mindenki boldog lehet a kialakuló helyzettel. Én meg fogom a fejem, hogy több oldalról sem értek egyet az emberek reakcióival. Berta megszenvedi a döntést, ok. De Clara még örül is, hogy most ő adhat valamit a testvérének? Johannes meg simán feleségül veszi a nőt, aki hónapokig a húga szeretője volt? Egyik reakciót se érzem igazinak.

Lotte életét Gustav kommunista nézetei keserítik, és van is pár meddő vita a vagyonról meg az egyenlőségről. Még csak rendes megoldás sincs, csak nyer a szerelem és ennyi. A színre lépő volt barátnő meg egyetlen jelenetre tudja félrevezetni a lányt, onnantól kezdve csak meddő áskálódásra képes.

Dalma meg alig szerepel, és olyan mű és felesleges konfliktusa van, hogy az akár ki is maradhatott volna. Néha, ha Oskar arról mereng, milyen sok gyereket szeretne, a nő elszomorodik. A végén bevallja, hogy a nőgyógyásza szerint nem tud egy terhességet kihordani. Szinte azonnal jön is az utóhang, ahol már 3 gyerekük és 9 unkájuk van. Akkor egyáltalán minek kellett ez? Bár sejtem. Így valamit Dalma is kap, mert különben színen se nagyon lenne. Ez leginkább Berta regénye, mellette Lotte-é jobban, de a magyar lány kiszorult.

Ezek a meghatározóak a történetben, a magánéleti szappan. A gyilkossági ügy, annak eltussolása, és minden, ami abból jöhetne, meg a szőnyeg alá kerül, hogy a végén egy jelenetet még kapjon. Olyan megoldással, amit kifejezetten utálok. A semmiből jön egy addig színen se levő gyilkos és indíték. Még szerencse, hogy ez nem krimi – mert az ilyen befejezések azok, amik nekem nagyon lehúznak egy bűnügyi történetet.
De különben sem tetszett, ahogy ez a szál kezelve volt. A regény végére Gröger az abszolút gonosz, aki mindenkinek és sokféleképpen ártott. Nemi erőszak, családon belüli erőszak, zsarolás – akkora a bűnlajstroma, hogy csak az a csoda, más nem végzett vele előbb.

Könnyed női regény, bár nem tetszik a cselekmény, azért jól olvasható. Ez az egyik, ami a pozitív oldalra dönti a mérleget.

A másik, hogy nem éreztem annyira zavarónak a nyelvezetét, mint a második résznek. Most is van olyan rész, amiben nagyon mű a szereplők beszéde. De összességében ez nem tűnik olyan mesterkéltnek.
Bár, azt azért megjegyzem, hogy most is nagyban megy a kisasszonyozás. A magyar kisasszony, az osztrák kisasszony, Méhecske kisasszony, recepciós kisasszony… Túlzottnak érzem, ahogy el van koptatva ez a szó. Még a feminista, most is jelen levő üzenetbe is beleszövődik: mert ma már egy kisasszony anyagi függetlenségre is vágyik, ahogy Sacher asszony megfogalmazza.

Azon még különben merengek, az utóhang milyen érzetet keltett bennem. Az alapján ez egy igaz történet alapján készült. Hát…

Idézet: 

[…] kár lenne rossz döntést hozni, csak mert a türelmetlenségünk hajcsárként lohol a nyomunkban. Hiszen mit ér a legrövidebb út, ha szakadék vár a végén?

Egy utópia is csak addig utópia, amíg meg nem valósul.

Mindenkinek megvan a maga keresztje, ès a sùlyàt csak az èrzi, aki cipeli