Fülszöveg: 

A ​digitális technológia része a mindennapjainknak.
Könnyebbé teszi az életünket, a segítségével gyorsabban teremthetünk kapcsolatot egymással, és lerövidíti az utazási időt. De rossz kézbe kerülve életeket olthat ki.

Amelia Sachs nyomozó éppen egy gyilkost üldöz forró nyomon haladva egy brooklyni áruházban, amikor a hajtóvadászatot végzetes esemény szakítja félbe. Egy mozgólépcső gépházában találja magát, hogy kimentsen egy mélybe zuhant áldozatot és egyúttal kiengedje a markából a gyanúsítottat.
De vajon tényleg egyszerűen egy rémisztő baleset történt? Lehet pusztán véletlen egybeesés, hogy a gyilkos éppen akkor járt a helyszínen?
Félő, hogy az áldozatok száma további látványos növekedést mutat. Sachs és Lincoln Rhyme, a törvényszéki szakértő kénytelenek rádöbbenni, hogy valószínűleg egyik legkönyörtelenebb eddigi ellenfelükkel állnak szemben. Valakivel, aki a leghétköznapibb tárgyakat is képes öldöklő fegyverré változtatni. Valakivel, aki egy távirányítóval is ölni tud.

Szerintem: 

Van pár sorozat, amit nagyon szeretnék tovább olvasni, de nálunk elakadt a kiadásuk. Az egyik ilyen Deaver

Lincoln Rhyme sorozata. Az utoljára megjelent részt eddig halogattam, hátha jön másik is. Nem jött. Ez nem von le ennek a kötetnek az értékéből – csak sajnálattal olvastam, mert tudtam, befejezem, és maximum újra elolvashatom a korábbi nyomozásokat…

De akkor a könyvről is!
Deaver egy kicsit eljátszik azzal, hogy Lincoln és Amelia külön utakon jár, ami nem sűrűn fordult elő eddig. Lincoln tanítani kezdett, és a rendőrséggel már nem dolgozik együtt. Amelia pedig rendőr és fájón hiányolja a társát és a közös munkát. Látszólag két külön esetet derítenek fel: Amelia egy sorozatgyilkos nyomában jár, míg Lincoln egy balesetben meghalt férfi özvegyének segít kideríteni, hogyan hibásodhatott meg a férje halálát okozó mozgólépcső.

Külön szálon vezeti őket Deaver, és még a közös gondolkozás is elmarad, mindenki a maga nyomait, ötleteit viszi végig. Ez egészül ki a sorozatgyilkos nézőpontjával, ami rendszeresen reagál az Amelia által kiderített eseményekre. Párszor össze is futnak majdnem, ilyenkor egy, a nő által megélt esetet megnézhetünk más oldalról is. Előzetesen simán azt feltételeztem, a sorozatgyilkos utáni hajsza köt majd le jobban. Ehhez képest azt kezdtem el jobban élvezni, amikor a lift rejtélyét kutatták.

Deaver azonban azért annyira jó, mert képes lesz a szálakat egy nevezőre hozni. Jönnek fordulatok és váratlan összefüggések, és a végére megint összeáll a Rhyme – Sachs közös nyomozás. Ezen felül sok kis mellékszálat is kapunk: Amelia exének feltűnése és ügyködése, a rendszeresen a párossal együtt dolgozó járőr magánakciója. Mindben van annyi rejtély és fordulat, hogy a végére egészen másképpen festenek az esetek, mint ahogy elkezdte őket a szerző.

Volt már meglepőbb és okosabb, ok, véresebb is a szerző egy-egy kötete, de a stíluselemei és amitől a szerzőre ismerni egy krimiben, az most is megvan. Több szál, logikus, meglepő összefüggésekkel. A nyomozati munka sokszínűen van megközelítve, és ugyanolyan fontos a laborban töltött idő és a tényleges hajsza.

A főszereplői már nem változnak, és szépen hozzák a formát, amilyennek megszerettük őket. Talán ezért is érkeznek újabb, akár visszatérő mellékszereplők is, akik a maguk története mellett színesítik a főszereplők jellemét is. Most pl. van egy tanítványa Lincolnnak, aki szintén mozgássérült. Lincoln karolja fel, mentorálja, és vonja be a nyomozásba is. Lincoln meglepően empatikus arcát mutatja, és vissza lett fogva a férfi cinikus, nyers stílusa is a nő mellett. Amelia újra bizonyítja, mennyire nagy a szíve, miközben okos és megfontolt nő is. Nick jön, Nick tervez, de Amelia átlát rajta. Nagyon elegánsan intézi majd az ügyet, és mondhatni, egyfajta kiutat is tud adni a férfinak, aki megint piszkosul tervezett játszani.

Ha nagyon kötekedni akarok, akkor két megjegyzésem maradt. Az egyik: kissé túl van írva a regény. Az egészet nézve sok ez a 600 oldal, helyenként eléggé leül a cselekmény.
A második, a csavar azzal kapcsolatban, hogy ki a sorozatgyilkos barátnője és neki milyen saját tervei vannak. Túl jól meg van addig írva, hogy milyen törékeny és sebzett, így eléggé sokkolt, amikor kiderül, mennyire domináns és mennyi minden mögött ő és hogyan áll. Ezt kevésbé éreztem hitelesnek, ha a személyiségét leszámítva szépen össze is érnek a szálak.

Most pedig jöhet az újabb várakozás, jelenik-e még meg Deaver-regény nálunk.

Idézet: 

Munkára teremtettünk – a kutyák, a lovak és az emberek. Ha ezt elveszik, törpének érezzük magunkat, néha visszafordíthatatlanul.

Valamilyen formában mindig fizetnünk kell a szeretetért.