Fülszöveg: 

Elek Sándor, az egykori magyar diplomata, feleségével, Olgával és két serdülőkorú gyerekével hosszú évek óta tehetős üzletemberként Moszkvában éli mindennapjait. Amikor az általa alapított magyar-orosz nemzetközi vállalkozás csődbe megy, és a hitelek miatt mindenüket elvesztik, a család egyetlen kiútja az marad, hogy az Olga családi örökségeként rájuk maradt és évtizedek óta üresen álló régi dácsába beköltözve önfenntartóvá váljanak.
Úgy tűnik, hogy a családnak sikerül megtalálnia az áhított nyugalmat, ám a Voronyezs melletti csendes erdő szélén megbúvó dácsa sötét titkokat őriz. A család tagjait szörnyű, rejtélyes álmok kezdik kínozni, és különös események sora veszi kezdetét: időnként hamut találnak a berendezések alatt, majd a bútorokon és a falon is égésfoltok jelennek meg, amik idővel tovább terebélyesednek. A házba érkező vendégek némelyike pedig nyomtalanul eltűnik. Amikor a terjedő égési nyomok már a család tagjainak testén is megjelennek, a férfi számára nyilvánvalóvá válik, hogy az idejük meg van számlálva, és a túléléshez mielőbb fel kell fednie a dácsa ördögi titkát.

Szerintem: 

Az első John Cure olvasásaim után szerettem azt fejtegetni, hogy milyen

történetet ismerek fel a történet mögött. Általában találtam valami nagyon ismert, szeretett filmet vagy regényt, amire a történet nagyon emlékeztetett. Erről aztán leszoktam, de most visszatért a késztetés.

A fura az, hogy bár ez látszólag egy kísértetházas történet, és a Netflix antológiáját emlegethetném, mégsem az volt, ami beugrott. Hanem Lehane és a Vihar-sziget. A végére különösen, de egyébként is az a történet, ami hangulatában, csavarban, összhatásban visszajött.

De milyen a Hamu? Ha az egészet nézem, teljesen rendben van. A vége, az a csavar mindent helyretesz. Azzal válik az egész történet érthetővé. Addig volt nem egy pont, amit nem értettem, hogyan tud összejönni. Mintha két történetet olvastam volna: Alex és Olga menekülése és vidéke élete a maffia elől, valamint a dácsa kísértetei nácik által kínzott emberekkel. Azért olvasás közben meg tudtam akadni rajta, hogy az egyik percben a szellemektől félünk, a másikban meg a maffiától.

Jó húzás az is, ahogy magát Alexet újraértelmezi a történet. Ritkán találni megbízhatatlan elbeszélőt, és itt azt kapunk a javából. Szinte pofonokkal ér fel, ahogy a végén leépül az addig felépített személyiség. Mi tűnik biztosnak? Hogy sikeres, jó üzletember volt a férfi. Hogy a feleségét imádja, a családja az első. És miket tudunk meg róla? Annyira az ötlete megszállottja lett, hogy feladta a biztos céges részesedését, lopott és életben tartott egy ötletet, amikor csődöt kellett volna jelentenie. Rá is ment mindene, és még komoly adóssága is lett a maffiánál. De ezek folyamatában alakulnak, a családi arcvesztés a nagyobb: hogy soha nem volt hű férj, végig csalta a feleségét. Hogy abban is simán benne lett volna, hogy Olga prostituálja magát, ha ezzel kifizetheti az adósságait.
Csak azért nem tudom azt írni, hogy azt kapta, ami jár neki, mert a szenvedése a családja elvesztéséből fakad. Ők ártatlanok voltak, és ők is elvesztettek mindent, amit nem érdemeltek meg.

Jó a regény húzása. Valami veszély mindig jön, és egyre több részletre derül fény. Miközben Alex onnan meséli a történetet, hogy beköltöznek a dácsába és megindulnak a természetfeletti események, visszatekintve a történet azt is elbeszéli, hogy találkozott Alex és Olga, hogyan jutottak oda, hogy a dácsa a hely, ahonnan már nem lehet tovább futni. A végére pedig a keret is érthetővé válik: kinek és miért meséli el ezt a férfi.

Tipikusan az a könyv, amit annyira átértelmez a vége, hogy azért lenne késztetésem újraolvasni, hogy most úgy szedhessem össze az eseményeket, hogy tudom is, mi van mögötte. Pl. a megjelenő hamu mennyire más az első szemszögből és a vége ismeretében.

Olvasmányos, könnyen pörgethető. Irodalmi mélységet nem kell benne keresni, de egy sötétebb szórakoztatásra kiváló.

Idézet: 

Ami nagyon jó, az vagy a fogakat rontja, vagy el lehet tőle hízni, vagy a törvénybe ütközik.