Fülszöveg: 

„HALNY: Szélvihar, mely Lengyelországban a Kárpátokban és a Szudétákban fordul elő leginkább, és a hegység két oldalán kialakuló nyomáskülönbség hatására keletkezik.
A halny érkezését jellegzetes felhők jelzik, melyek átbuknak a gerinc másik oldalára, de nem folynak le a hegy lábáig. Amikor azonban a felhők elkezdenek észak felé mozogni, a szél egyre erősödik.
A halnyt követően az időjárás drámaian megváltozik. A légnyomás hirtelen lecsökken, ami rendkívül erős hatással van az emberi szervezetre, megnő a koraszülések és a szívinfarktusok száma. A szív- és érrendszeri betegségekben és a depresszióban szenvedők tünetei súlyosabbá válnak. Nyugtalannak érezhetjük magunkat, rémálmok gyötörhetnek.
A helyi mendemondák szerint a vihar összefüggésbe hozható a megnövekedett öngyilkosságok és a megmagyarázhatatlan halálesetek számával is.”

A Liptói-havasok elátkozott útszakaszánál egyre különösebb dolgok történnek, furcsa és megmagyarázhatatlan balesetek. Egy munkaügyben épp arra hajtó könyvelő véletlenül talál rá a földön heverő autós kamerára, amin egy hátborzongató felvételre bukkan.
Nyomozásba kezd, mert a látottak nem hagyják nyugodni, ám az események váratlan fordulatot vesznek, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a halny legendájában sokkal több a valóság, mint azt elsőre gondolnánk.

Szerintem:

Röviden? Karika írt egy újabb hatásos horrort. A magyarul eddig megjelent háromból

nem ez a legsötétebb, de azért megvannak ennek is a nagy pillanatai.

Az első érdekessége, hogy jól felépített folk horror. Vagyis, van egy népi mítosz, egy régi balsejtelem, amit majd a történet során felfednek. Ez a veternica: egy idős asszony alakjában testet öltött rettenet a halny (egy szlovák szél neve) tombolása idején. Ha az arcába nézel, végez veled. Karika pedig pont úgy építi fel ennek a felfedezését, ahogy egy horrorban legjobban szeretem. Krimisen. Miközben a szereplők nyakában a rettenet, egyre sötétebb és halálosabb dolgok történnek, nyomozgatnak és elkezdenek jönni a válaszok is. Így nem csak ijesztve van az olvasó, de megvan a rejtély ,megfejtésének izgalma is.

Tetszett benne, ahogy a kísértettörténetet az emberben rejtőző sötétséggel keverte. Mert Nina, Gabo és az énelbeszélő könyvelő magukban is hordoznak titkokat, sötétséget és a történet közben ezekkel szembesülni, kirobbanni, legalább annyira sokkoló, mint a szellem elől menekülni. Lesz itt féltékenység, korrupció, gyilkos indulatok. A szereplők között is változékonyak a viszonyok: mintha a szél velük is játszana, újra és újra felkavarná őket, hogy aztán magasról a földre dobja végül.

Érdekesnek találtam azt is, hogy maga a veternica milyen. Ahogy majd felfeslenek a szálak, nekem a tibeti tulpa jutott róla eszembe. De akár Gaiman munkásságát is emlegethetném, hiszen pl. az Amerikai istenekben is azt fejtegeti, hogy a hittel teremti magának az ember az isteneit. Az ember ad nekik életet, erőt, ha hisz. Kb. ugyanezen az elven működik a veternica is. Ahogy meg pl. nem lehet előle elmenekülni, mert szép lassan, lépésről lépésre közeledik, az is más horrorból ismerős elem. Talán Valaki követ volt a címe…

Van a regénynek egy misztikusabb oldala, hogy a könyvelő a számokkal és filozófiával igyekszik racionalizálni, mibe keveredett. Az biztos, hogy nem sok horrorban igyekeznek Platónnal és Kanttal megmagyarázni, mi szomjazik az életükre. Némi előismeret ehhez a részhez nem is árt, szárazabb és nehezebb a regény többi részénél, de azért nem nagyon elvont. Figyelmes olvasással meg lehet érteni, ha nincs is más tudás mögötte, szerintem.

A szereplőkről nem akarnék nyilatkozni. Áldozatok, menekülnek, szenvednek, könnyű így együttérezni velük. A kiderülő rossz döntéseik meg emberibbé teszik őket.
Inkább általánosságban tartom érdekesnek, hogy az egész regényben nagyon rossz vélemény van az emberekről. A talpig becsületes, rendes Gabóról kiderül, hogy mekkora korrupt rendőr valójában. Mindenkiben ott van a gyilkos indulat, és ölnek, sorsára hagyják egymást, az emberi természet legrosszabb oldala jön ki belőlük. Talán csak Nina a kivétel, aki Gabo megmentésére siet egy kritikus ponton, aki jobbnak bizonyul mindenkinél. Jól bele is hal majd. Ezt mind a történelemből és a jelenből hozott példákkal erősíti – a gázkamrás példázat? Na, az önmagában horror volt. Nem kímél Karika sem egyént, sem társadalmat.
Szinte azt csodáltam a végére, hogy nem lesz mindenki öngyilkos, annyira rossz világban élő rossz lények vagyunk mindannyian.

Ahogy a szerző szokta, nagyon olvasmányos és gördülékeny a szöveg. Az énelbeszélés, a feszült helyzetek és a rejtély mozgásban tartja. Érthető és a sok párbeszéddel nagyon könnyú volt olvasni is. A filozófiai – matematikai részek komolyabbak és nagyobb koncentrációt igényelnek, de még azzal együtt is szórakoztató olvasmánynak éreztem.

Vagyis, én jól megvoltam ezzel a horrorral. A cselekmény pörgött, volt rejtély és nyomozás, személyes és általános dráma, meg még az emberiségnek is be lett szólva. Ha a cselekmény egy-egy szála kevésbé is tetszett, vagy furának érzem a végét, ezt könnyen el tudom most engedni.

Idézet: 

A meztelen igazság az emberi természetről. Persze tudunk lenni figyelmesek és előzékenyek is – de csak amíg nem igazán nagy a tét.

Létfenntartási ösztön. Csak tartson egy kicsivel tovább! Akár mások élete árán, még ha azok a legközelebbi szerettei is.

Az jutott eszembe, hogy mind halhatatlanok vagyunk. Egész életünkben, egyetlen napot kivéve.

Mondtam, velejéig tisztességes. A marhája. Tudhatta volna, hogy a mi kis országunkban ezzel a hozzáállással csak elbukni lehet.