Fülszöveg: 

Az ​ukrán határ mellett erdei túrázók egy csoportja egy kiégett furgonban három elszenesedett holttestre bukkan. A törvényszéki vizsgálatok során kiderül, hogy az áldozatokat agyonlőtték, és a testükben egy eddig ismeretlen, halálos vírus található.

Pszichés zavarok miatt leszerelt katonák és titkosszolgálati főtisztek maroknyi csoportja egy titkos radikális szervezetet hozott létre Hunnia Ostora néven. Terrortámadásra készülnek Magyarország területén. Az a tervük, hogy szabadon engednek egy gyilkos vírust.

Huszti Nimródot a legutóbbi akciója során elkövetett fegyelemsértés vétsége miatt eltávolították a titkosszolgálat kötelékéből. A terroristacsoport vezetői aktív elhárítótiszteknek adják ki magukat, így tévesztik és nyerik meg egy veszélyes küldetéshez a férfit. Hamarosan Nimród számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a csoport tagjai valójában terroristák, akik biológiai fegyverekkel akarják megtámadni Budapest legforgalmasabb helyeit. A szálak a politikai és gazdasági elit legmagasabb köreihez vezetnek. Egy nagyszabású összeesküvés körvonalazódik.

Szerintem:

Ennek a kötetnek is megvan a maga aktualitása, de

valahogy ez most kevésbé esett jól. Az előző két részt sokkal könnyebben és szívesebben olvastam.

Talán azért is, mert ennek teljesen más az alaphelyzete. Nimród ezúttal egy veszélyes, mondhatni félkatonai szervezetbe épül be, akik komoly terrorista cselekményre készülnek az országban. Addig is hullanak ténykedésük nyomán az emberek, és a tetteiket megjátszott hazafisággal adják el. Nincs benne úgy nyomozás, mint a korábbi részekben. Kész helyzetben van, ahol igazából csak meggyőződnie kell arról, mi folyik a Hunnia Ostorában.

Lassúnak éreztem a regényt. Leginkább arra emlékszem belőle, hogy vártam, hogy végre történjen valami. A végére lesz is ilyen, ahogy megvan a célszemély, az akció mikéntje, és a két fedett ügynök beveti magát, hogy megakadályozzák a tragédiát. De most nagyon sokáig érünk ide, és nem tetszett, amivel alapozva van.

Hiszen, az előző résznek egy nagyon nagy nyitott vége volt. Itt meg olyan a kezdet, mintha nem is annak a sztorinak a folytatásában lennénk. Mi történt Nimród kedvesével? Majd ez a szál a történet folyamán be lesz építve oda, hogy mégis miképpen került Nimród a Hunniába. Értem, de egyszerűen csalódást keltő volt így haladni a részek között.

Valahogy így vagyok a regény szerkezetével és a végére betett csavarral is. Lehet érteni, valahol még logikusan össze is illik minden, és mégsem tetszik. Az egyik oka ennek az, hogy nagyon rávezetőnek éreztem Nimród utalásait korábban arról, mi történt a kedvesével. Direkt olyan mondatok vannak még a belső monológokban is folyamatosan, amelyek kétértelműek. Nem is maguk a nyomok sejtették előre, mi lesz a vége a regénynek, hanem az szúrt szemet, hogy már megint egy újabb kétértelmű mondatot olvastam.

Talán a lelki rész is több benne, mert a mellékszereplők között van olyan, aki igyekszik megfejteni Nimród személyét. Ők beszélgetnek érzésekről, döntésekről, és különben is vannak benne belső részek. A vége ismeretében ezek egy része meg fura. Vagy, inkább átvertnek éreztem tőle magam, ha majdnem biztos voltam benne, hogy álca az egész, és a nő nem is halt meg igazából. Milyen már gyászfolyamatról olvasni, amikor nincs is igazi gyász? Ok, a beépüléshez kell, de hogy ismételjem magam, hiába értem, miért ilyen, akkor is idegenkedtem tőle.

A stílusával most sincs gondom, Cure láttatóan ír. Könnyű olvasni, értelmes, szórakoztató. Most inkább a téma, a cselekmény, ami lassított és nem a szöveg.
A szereplőkkel is így vagyok. Rendben vannak, jellegzetesek és felismerhetők. Nincsenek túlírva sem. Azt talán fel tudnám írni, hogy Nimród nem éppen fejlődő jellem, de őt eleve úgy ismertük meg a sorozat elején, hogy már túl volt a személyét alakító nagy eseményeken, most már csak hű magához. Itt különben jellemző, hogy bár többen mások, mint akinek kiadják magukat, jól elkülöníthető ki a jó és a rossz. Nagyon egyszerűen megragadható különben: terrorista/agymosott vagy sem.

Tovább nem is akarom ragozni. Regényként korrekt, de ennek most nem tetszett a témája és a cselekménye is kevésbé.

Idézet: 

Ez is csak egy címke. Az emberek megnyugszanak, ha bárkire címkéket aggathatnak. Be tudják őket tenni a megfelelő rekeszbe. Ez valami hamis biztonságot ad a legtöbbüknek.

Az árulás sötét árnyékában még a legfényesebb csillagok is elhalványulnak.