Fülszöveg: 

Mi lett volna, ha Csipkerózsika mégsem ébred fel?
Olyan egyszerű volna – egy legyőzött sárkány, egy álomba merült hercegnő a kastélyban, és a herceg, aki megmenti… Ám amikor a herceg megcsókolja a lányt, őt is elnyomja az álom, így a mesének korántsincs vége. Hajnal hercegnő igyekszik elmenekülni a kastélyból, amelyet Demóna tart hatalmában, és kilépjen a veszélyes és lenyűgöző külvilágba. Egy elbűvölő herceg és régi barátok szegődnek társául. Ám Demóna minden mozdulatát követi, és Hajnal hercegnőnek minden erejét össze kell szednie, hogy megtudja, kik a barátai, és kicsoda ő valójában. Az idő pedig szalad. Felébred-e az alvó hercegnő a szörnyű álomból?

Szerintem: 

Azt se gondoltam volna, hogy pont

a Csipkerózsika átirata lesz az, ami ennyire megviseli majd az idegeim. Mintha Braswell félreértette volna, miről is szól ez a történetek másképpen elmesélve. Attól még mesének kell lennie, és nagyon oda kell visszajutnia, ahonnan az eredeti indult.

Braswell viszont szabályosan támadást indít minden ellen, ami a modern nézetekkel szembemegy a mesében, vagy nagyon mesei elem. Demóna számon kéri Auróra szüleit, hogy miért neveltették titokban a lányukat, amikor más megoldás is lett volna. Miért pont a három tündér lett a nevelő, akik semmit nem tudtak a hétköznapi létezésről? Auróra kifakad, hogy csupa olyasmit kapott a tündérektől, ami azt a célt szolgálja, hogy a férje majd szeresse. Mert mit segít neki a zene és a tánc, a szépsége az uralkodásban? Még azon is kiakad, hogy már csecsemőként eljegyezték Fülöppel, mintha ő mindenkinek csak teher lenne, amit tovább kell adni. Fülöpnek el kellene magyaráznia, hogy miért dobta volna félre az egész életét egy parasztlányért, akivel egyszer táncolt az erdőben? Semmit nem tudott róla, és az nem válasz, hogy mert szerelem volt első látásra. Lehetne még sorolni, de a mostani történet plusz elemeiben is van olyan, amin égnek ált a hajam. Egy ponton pl. Fülöp arról mesél a lánynak, hogy egyetemre járt. Mintha Braswell nagyon realizálni akarná a történetet, pedig ez egy tündérmese, sárkánnyal és mágiával. Nem egyetemmel, meg matematikával, ami itt előkerül. Pl. Csipkerózsika egyáltalán honnan ismeri a négyzetszám fogalmát?

Azt még el tudnám fogadni, hogy nekimegy a hagyományos ’hercegnő vár a megmentő hercegre’ témának. Auróra itt felfedezi a saját erejét, a végén ő lesz az, aki véget vet a gonosz tündér uralmának és ő jön rá arra is, hogyan tudnak felébredni. Rendben, legyen erősebb hősnő, mentse meg magát és kezdjen uralkodni. De muszáj hozzá mindent támadni, ami az eredeti mesében benne volt?

Ráadásul a cselekmény se kötött le. Az alternatív világ, amelyben Demóna a megmentő, Auróra szülei és a tündérek a gonoszak – Hamupipőke-mese lett belőle -, és a sötét tündér lesz az új királynő, egy darabig még érdekes is volt. De amint a lány szökik, találkozik Fülöppel és együtt keresik a megoldást, az már unalmas. Bőven van borzalmas beszélgetésben részük, és Auróra nem egyszer annyira agresszív, hogy az már fájt. Az egy dolog, hogy untam, de mesének is hibás.

Nem szerettem, amivé a szereplőket faragta. Demóna simán csak egy sértett gonosz, akitől azt kérdezik meg, miért fájt neki annyira, hogy nem hívták meg a keresztelőre. Válasz persze nincs. Auróra feminista hősnővé lép elő, aki nem egyszer okostojás. Fülöp meg a sármját vesztette el, a lovagból lesz egy kedélyes pojáca. Egy ponton tetszett csak a viselkedése: amikor Auróra trónra lép, az emberek viszont hozzá fordulnának. Fülöp viszont félre lép és a királynőhöz irányítja őket. Utána fogalmazza meg azt is, hogy a saját trónját kell elfoglalnia. Természetesen a lánykérést is szóba tudja hozni, és csak visszajutunk a Disney mese végéhez kicsit másképpen, de túl nagy volt a kerülő.

Nem szerettem a cselekményt, a szereplőket, ahogy beszéltek. Nagyon röviden összefoglalva ez a történet most nagyon nem nyerte el a tetszésem.