Fülszöveg: 

Kanada vad, tágas erdeiben áll egy fehér kastély: Snowfields. Ebben az internátusban képzik a világ legjobb lovasait, és itt gyógyítják a sérült lelkű lovakat.
Amióta Cyprian visszakapta a lovát, egyáltalán nincs ideje a szerelmére, Zoéra. Minden szabad percét Eclipse-szel tölti, mert szeretné visszanyerni a bizalmát. Zoe közben észreveszi, hogy éjnek évadján ismeretlen, gyanús alak mászkál az internátus területén. Úgy tűnik, egyetlen célja egy páratlanul értékes csikó megszerzése…

Szerintem: 

A történet pár hónappal

később folytatódik, és meglepően lineárisan. Az előző rész végére hagyott konfliktusokat viszi tovább a szerző.

Az eddigi sorozat szellemében ezek egy része kifejezetten gyerekes. Cyprian visszakapta a lovát, csak éppen Eclipse lélekben annyira megtört, hogy a fiú felé sem nyit. Ő persze ebbe nem törődik bele, és minden szabad idejét a lóval tölti. Ezzel nincs is semmi gond, abszolút el tudom hinni. Egészen eddig az volt Cyprian jellemzése, hogy pokolian hiányzik neki a lova és ez egy mély seb. Nyilvánvaló, hogy most ennyire Eclipse mellé áll.
Ami viszont durva: Zoe szabályosan féltékeny a lóra! Nagyon kamaszosan, és nagyon idegesítően bántja, hogy végre összejöttek álmai fiújával, erre semmit nem csinálnak együtt, mert mindig Eclipse az első. Nem mintha Zoe más lenne, ha Shamannal lenne valami… Kettős mérce, ez idegesít. Az annyira gyerekes, ahogy Zoe megint magában kombinál, sértődik, meg ő érzi magát rosszul. Mintha nem emlékezne arra, neki milyen érzés volt, amikor egy kis ideig Shaman nem bízott benne a karácsonyi bemutató után.

Tudom, Zoe kamasz, 13-14 éves, lehet ilyen. De attól még nem bírom a viselkedését. Sok tekintetben koraérett, jószívű, másban meg annyira gyerekes…
De az egész iskolára igaz, hogy nagyon felemás attól, ahogy egyes téren a gyerekek tényleg gyerekek lehetnek, másban meg felnőttként kezelik őket. Ilyen a versenyzés is, most Natasha kapcsán merült ez fel. Ebben a részben ő lesz az, akinek különben megismerjük a tragikus múltját. A szülei elváltak, kiszakították a környezetből, amit szeretett. A nagyapja meg egykor bajnok volt, az unokájából is azt akart nevelni. Miközben egy sérült kislány volt, akinek hiányzott az apja és a családja, nagyon komolyan versenyeztették. De Cypriant is lehetne említeni, aki szintén 13-14 éves diák, de simán rábízzák még az osztálytársai tanítását is? Hát…

A személyes és hol gyerekes, hol nem annyira konfliktusok mellett jut egy kis kaland is. Mrs. de Cesco lova elleni fog, és Zoe érzi, hogy valami nem stimmel a ló körül. Ahogy rejtegetik, ahogy valaki ólálkodik az istálló körül… Megint lesz kis nyomozás kaland. Kellett is, mert ez adja az események javát, és lényegesen szórakoztatóbb, mint Zoe gyötrődése, hogy Cyprian mit érez iránta, járnak-e még.

Pozitív az is, hogy az átkötő fejezeteket megint egy ember beszéli el, nem egy ló. Hihetőbb és most keretnek se volt rossz. Lehetett találgatni, ki ott az elbeszélő.

Továbbra is lineáris, egyszerű és érezhetően 12-13 éveseknek íródott, és a középmezőny aljára tenném, de messze nem ez volt a sorozat leggyengébb része.

Idézet: 

[…] a hírnév, a díjak önmagukban nem érnek semmit. A barátok a fontosak. És egy hely, ahol az ember olyan otthonosan érezheti magát