Fülszöveg: 

1939-et ​írunk, és Odile Souchet, a fiatal párizsi lány nem is lehetne boldogabb: felveszik könyvtárosnak az impozáns Amerikai Könyvtárba, és a jóképű Paul személyében a szerelem is rátalál. A náci csapatok bevonulása azonban egy csapásra véget vet az idillnek, és Odile világa összeomlani látszik. Hogy megmentse mindazt, ami fontos a számára, munkatársaival csatlakozik az ellenálláshoz, és úgy harcol, ahogy lehetőségei engedik: a könyvek segítségével. Heroikus küzdelmük ellenére Odile-nek hamarosan szembe kell néznie a szörnyű igazsággal: valaki elárulta.
1983: Lily, a Montanában élő magányos kamasz lány felfigyel idős szomszédjukra, Mrs. Gustafsonra, akit a helyiek csak úgy hívnak, „a háborús menyasszony”. Ki ez a rejtélyes nő, és miért költözött a kisvárosba, ahová látszólag semmi sem köti? Lily kutatni kezd az öreg hölgy múltja után, és egyre több közös vonást vél felfedezni kettejük között. Egy nap sötét titokra bukkan, amely az egész addigi életüket megváltoztathatja…

Szerintem: 

A borító és a téma eladta nekem, de

túlságosan is ismerős alaphelyzetet használ fel. Vagyis, van két idősík – egy történelmi és egy jelenkori. A mában pedig egy fiatal mesélni kezd, amivel kideríti, mi történt a másik idősíkban. Túl sok ilyen könyv van már.

A két idősík nem is egyformán érdekes. Mindkettő inkább érzelmi szinten feszült, cselekmény egyikben sincs sok. A múltban, a II. világháború idején Odile a fiatal nő, aki könyvtárban dolgozik és éppen az első szerelmet éli meg. Körötte meg ott van a hátország élete – ahogy egyes dolgokat nehéz beszerezni, hogy a testvére fogságba esik, hogy milyen a megítélése a háború alatt és után a németekkel együttműködőknek.
A jelenben Lily veszti el az édesanyját, próbál megbékélni a helyzettel, amikor az apja újranősül és neki is segíteni kell a születendő féltestvérei mellett, és küzdenie azért, hogy egyetemre mehessen. Odile itt már idős asszony, aki sok segítséget nyújt neki, és akinek a múltjára Lily kíváncsi lesz.

Mindkét síkon érték a család, a barátság és a saját jövőért való küzdelem. Egyik lány sem azt választja, amit az apáik szánnak neki és harcolnak érte. Mindkettőnek vannak szerelmi sikerei és bánatai. Odile esetében hiába van ott mögötte a háborús kor, én szegényesnek éreztem a történelmi képet. Ez sokkal inkább Odile belső útja, mint a háborús Párizsé.
Talán kissé azzal is bajom van, hogy nem éreztem elég súlyosnak, amiért Odile otthagyja Párizst és az egész ottani életét. Ok, Paul rosszat tett, és megszegte a lánynak tett ígéretét. Az is igaz, hogy a nőnek lelkiismeret-furdalása volt és büntetni akarta magát. De akkor is túlzónak érzem, hogy bigámista lett és egy akkor és ott megismert katona oldalán átköltött az Államokba. A bűnhöz képest túlzott a büntetés.

Kényelmes, belemerülős könyv, ami alaposan megismerteti, mi zajlik a hősnőiben. Ezekhez van kevesebb türelmem, így én gyakran vártam már, hogy haladjunk és több minden történjen. Sajnos, azt is észrevettem, hogy a legtöbb fordulat, ami viszi előre a cselekmény, tragédia. Tudtam pl. sajnálni Odile fogolytáborban meghaló ikrét. Odile sorsát amúgy is nagyon a tragédiák felé vitte el a szerző. Öregkorára özvegy, magányos, és az egyetlen fia odaveszett egy másik háborúban. Ahogy már írtam, a bűnéért túl nagy a büntetés, még a sorstól is.

A fordítás kellően visszaadja azt a lelki megközelítést, ami a kötet sajátja. Nyugodt, kellemes, talán kissé az indulatokat és szenvedélyeket hiányoltam is belőle.

A zsánerében korrekt, ám én már unom ezeket 'a jelenből visszanyomozzuk a múltat' regényeket.

Idézet: 

A szerelem jön és megy, és jön megint. De ha olyan szerencséd van, hogy van egy igaz barátod, azt óvni kell. Ne engedd el.

Ne féljen különbözni a többségtől.