Fülszöveg: 

Rozzancs Rozi és Szél Roli, a két tizenhárom éves kamasz, meglepő kinevezést kap: a körzeti boszorkány és táltos munkakörét.

A két manókirálynak nincs más választása, a gyerekeket kérik meg, hogy mentsék meg az országot a pusztulástól.

Közbejön Bertalan, Rozi nagynénjének a buggyant lidvérce, aki lehetőséget biztosít, hogy a két fiatal eltűnjön pár hónapra Barathania faágain. Milyen ország az a Barathania? Hogyan védd ki egy vízitündér csókját? Hogyan juthatsz el az élet fájának a legtetejére? Meg tudsz- e állítani egy háborút, amikor nincs másod, csak a tiszta szíved?

Szerintem: 

Csobán Zsuzsa kötete meglepett – a borítóból

azt gondoltam, hogy minden szereplő valami fantasy lény. Manó, tündér, ilyesmi. Így egészen megdöbbentem, amikor a könyv elkezdett bemutatni nekem két 12-13 éves forma gyereket, Rozit és Rolit.

Vagyis, valós alapokon nyugszik a történet. Van egy Kert, benne a mitikus lények, meg van két gyerek, akik közül az egyik boszorkányi képességeket, és egy másik, aki táltosi erőt kap örökségül. Nekik kell segíteniük a Kertben és megoldani a kialakuló vészhelyzetet: miért indult pusztulásnak a Kert? Ha valamihez hasonlítani akarom, akkor az Arthur és a villangók jut róla eszembe.

Gyerekkönyv, nagyon az. A szereplők kora, a megoldandó probléma és az egésznek a hangvétele is ilyen. A nyomozgatás szinte semmi, inkább humorral operál és a gyerekek barátkoznak az új képességeikkel. A táltosnak különben kifejezetten tudtam örülni, boszorkányos könyv sok van, táltos kevesebb. Ha gyerekekre szabva is, de megjelennek azok az elemek, amelyek ezt a mitikus lényt jellemzik: a plusz ujj, a próba a beavatás előtt, a bikává válás.

Kis kaland, noha epikus méretű probléma van mögötte. A Kert lassú haldoklása magával hozza, hogy a királyságok háborúra készülnek. A megoldásnak az tűnik, ha nagyobb területet szereznek. Ennek a megakadályozása is a két gyerekre vár, miközben manóként tapasztalják a mindennapokat, az erejüket és gyerekek! Miért gyerekek oldják meg a magas politikát? Jó, gyerekkönyv. Amilyen megoldást találnak, az bele is fér a két 13 éves kompetenciájába. Gondom volt azzal, hogy komolyan vegyem a cselekményt. Túl könnyen megoldanak mindent, nem is értem, miért kellett előtte hónapokig manóként élni a gyerekeknek.

Kissé bajom van azzal is, hogy felnőtt fejjel egyértelműnek tűnik, mi volt a baj. Amint első jelként megjelent, hogy halnak a halak a tóban, nekem már beugrott: valaki környezetet szennyez. Igazam lett. Könnyű kívülről rá is jönni, hol van a baj, rengeteg a rávezető jel. Vagyis, nem volt olyan rejtély sem, ami lekötött volna.

Azzal sem voltam kibékülve, hogy csak sikerült beletenni valami szerelmi szál kezdeményt. Van egy pont, amikor az egyik manólány kikezd Rolival, Rozi meg féltékeny lesz. A fiú halálközeli élményekor is Rozi már elképzeli a közös életüket, házassággal és gyerekekkel. Ennél több szerencsére nincs, de így is soknak éreztem. Miért kell ekkora gyerekeknek ilyen szál?

A bajaim nagy részét, tudom, az adja, hogy nem tudom gyerekfejjel olvasni. A saját korosztályában egész kalandos, vannak aranyos és humoros részei, Rozi és Roli szerethetők. Talán még a rejtély sem annyira, mint számomra.

Roli – Rozi: igen, már ez a hasonló név se tetszett, de ismétlem magam, nem is nekem lett szánva a könyv. A beszédes nevek félig meddig valósulnak meg. Inkább a hangzás a lényeg. Igaz, Roli Szél vezetéknevébe bele tudom magyarázni, hogy a táltosok a szelet is uralják, habár ebben a történetben inkább a bikává válásra láttunk példákat.

Ítélet: aranyos, de már kinőttem belőle.

Idézet: 

– Álmokból csak légvárakat lehet építeni.
– Tévedsz! Az embert az álmai teszik naggyá.

Édes kislányom, ez van, az emberek meghalnak. Csak manapság ezt valahogy nehéz feldolgoznunk. A ránctalanító krémedtől sem fogsz örökké élni.