Fülszöveg: 

Minden idők egyik legnevesebb fantasyírója, George R. R. Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is a műfaj megkerülhetetlen alakjának számított, pályafutását kezdettől fogva rangos díjak és zajos sikerek kísérik.

A csodálatosan sokszínű életműből válogató Álomdalok II. kötete az ereje teljében lévő írót mutatja be nekünk, aki egyszerűen nem tud hibázni, legyen szó science fictionről, fantasyről, horrorról, vagy ezek utánozhatatlan egyvelegéről. A könyv emellett betekintést nyújt Martin forgatókönyvírói munkásságába is, és a személyes hangnemben írt visszaemlékezések révén közelebbről is megismerhetjük őt.

Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért.

Szerintem: 

Némileg tanácstalan vagyok

a kötet miatt. A koncepció az, hogy bemutassa Martin munkásságát, mindent, mielőtt a Trónok harca annyira berobbant. Mert Martin messze nem egykötetes szerző, voltak sikerregényei, díjai Westeros előtt is.
Ez még tetszik is. Csak – mivel annyira felkapott szerző lett, ki is adnak tőle mindent. Vagyis, a kötetben szereplő történetek jelentős részét már olvastam. Novellát más gyűjteményben, Tuf önálló kötetét, de Dunk és Egg története is megjelent önálló regényként – mi több, nem is olyan régen olvastam a képregény verzióját is.
Vagyis: nekem kevés volt az olyan tartalom, ami új volt számomra.

Ez nem ront azon, hogy mennyire jó történetek kerültek be. Pl. Tuf kalandjai közül a két kedvencemet sikerült beletenni, amelyeket szívesen olvastam újra. Benne van mindannak az esszenciája, ami azt a világot jellemzi.
Van egy megoldandó, biológiai probléma. Tuf jön, gondolkozik, van némi kaland, és a végére megszületik a megoldás. Jól látszik, hogyan lehetett Sherlock Holmes az egyik inspiráció a karakterhez. Az a gondolkozás, ahogy elemzi a helyzetet, és kitalálja, mit kell tenni, nagyon Holmes. Ahogy a férfi különcségében is felfedezhető az angol előkép.
De ennél fontosabbnak érzem az üzenetet, ami átjön. Martin az állatok és a környezet védelme mellett áll ki. A Bestia Nornnak esetében Tud olyan tervet hajt végre, mellyel eléri, hogy az állatok viadalára épülő társadalom megváltozzon, és be kelljen zárni az arénákat. Az Őrzők történetében egy bolygó kizsákmányolói néznek szembe azzal, mi a következménye annak, ha a köröttük levő élővilágot csak levadászandó tápláléknak tekintik.
Egyszerre szórakoztatóak, van benne fordulat és humor, miközben olyan üzenete van, amit nagyon a magaménak érzek.

De a GoT kisregényt vagy az Üvegvirágot is nyugodtan kiemelhetném – kalandosak, ötletesek, jó őket olvasni. A minőséget nem rontja, hogy már olvastam őket, csak a nagy egészet nézve szerettem volna, ha több az újdonság. (Rendben, egyedül a Wild Cards novellák miatt húztam a szám. Abban nem Martin karakterei és történetei a kedvenceim, így azokat nehezen is olvastam újra.)

Mert, ami még új is volt, az ütött igazán. Ott meg is tudtam lepődni, miközben borzongtam vagy gondolkoztam a szerzővel. Lehetett az alap horror, sci-fi vagy éppen fantasy, Martin azt vallja, a történet a lényeg és nála ez meg is van, zsánertől függetlenül jókat ír. Sok új ötlet vagy éppen egy ismert téma okos feldolgozása jellemzi.

A kedvencekről pár gondolat:
Világok száműzöttje. Mai fejjel az elő gondolatom az volt, hogy nekik nem sikerült berendeltetni a sorozatot, de később valami nagyon hasonló született. Az alap nagyon a Sliders. De vannak különbségek.
Ez egy olyan történet, ami sci-fi/posztapokaliptikus zsánereket használ rutinosan és szórakoztatóan. Az idegen, zsarnok faj. A harmadik világháború után nukleáris télbe fagyott világ. Hatásos, ismerős, de ebben a tálalásban még újnak is hat. A szereplőpáros is dinamikus duó, jól kiegészítik egymást.

A Bizonytalan variációk egyike azon kevés történetnek, amely izgalmas sakk-történet. Kb. olyan hatást váltott ki belőlem, mint a Vezércsel és Beth játszmái. Feszültség, izgalom, és a sport adrenalinlökete annak ellenére, hogy ez sakk és nem pl. úszás. A játszma maga eladta volna, de egy időutazós szállal még ravasz sci-fi is lett.
Az a pont, amikor Bruce felvezeti, hogyan tette tönkre és lopta el egykori csapattársai életét, bombaként robbant. Ahogy a szereplőkben a hitetlenkedés és a rádöbbenés váltakozik, remek.
A nem szokványos végét is imádtam. A saját szerény elmémből annyira futotta volna, hogy az időutazással rendezik majd a dolgokat. Martin ennél sokkal jobbat tudott.

Végül, a kedvencem, amit önálló kötetként és feltennék a polcomra és szerintem rendszeresen újraolvasnám. A Bőrorzó. World Fantasy-díjat kapott érte, nagyon megérdemelten. Faltam.
Ebben is fog egy zsánert – a farkasembereket – és csavar egy jókorát rajta. Miközben ismered, és azt használja, amit tudunk, mégis van benne újdonság.
Nagyon tetszett, ahogy krimiként is működik. Van egy gyilkosságsorozat és nyomozás a gyilkos után. Martin el tudja érni, hogy olvasóként mi többet tudjunk, érezzük úgy, hogy rájöttünk, mi is történik igazából, hogy a végére azért meglepjen, hogy 'van itt még más is'.
Nagyon erős és emlékezetes szereplőket alkotott. Még egy két jelenetre feltűnő nagyon mellékszereplő rendőr is tud olyan benyomást tenni, hogy emlékszem rá és súlya van. A főhőseiről nem is beszélve – vannak hőseis vonásaik, bátrak, de mellett emberré teszi őket ilyen-olyan gyengeséggel, furcsasággal, vagy éppen traumákkal.
Maga a szöveg is nagyon ül. Egy-egy során szabályosan borzongtam. Amikor a főgonosz azt és ahogy mondja, hogy ők a régi történetek rémfarkasai – az szinte költői.

A szerkesztés is tetszett. Martin narrálja a fejezeteket, mesél a történetekről, a keletkezésükről, elhelyezi az életműben. Ezeket is élmény volt olvasni, és azért így került plusz az olyan történetek mellé, amelyeket már olvastam. Pl. van mögöttem 5-6 Wild Cards kötet, de azt most tudtam meg, hogyan jött az ötlet, hogy írjanak egy ilyen sokkezes univerzumot.

Nekem tényleg csak az húzza le kissé, hogy sok volt számomra az ismétlés. Ha mindet elsőre olvasom, talán kedvencet is avattam volna.

Idézet: 

Minden isten mellé kell egy ördög.

Meghalni könnyű. Csak annyi kell hozzá, hogy lefekszünk a hóba. Élni sokkal nehezebb.
Bátorság kell hozzá, munka, fegyelem.