Fülszöveg: 
A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. A könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. A tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.
Szerintem:
Amikor nem tudom, mit írjak. De még
csak azt sem tudom, hogy ez a kötet hogyan tetszett nekem. Tartottam tőle, a versek távol állnak tőlem – ahhoz képest pozitív élmény volt, nem fájt olvasni. De nem is tudott úgy lekötni, mint egy regény.
Hiányzik nekem egy központi történet, amihez minden adna egy kicsit. Ezek kiragadott pillanatok. Azt el lehet mondani, hogy a NŐK a minden mögött álló alakok. Szerkesztési elvnek is azt érzem, hogy a nők nagyon sokféle fényben és árnyékban fürdenek. Éppen annyira megvan benne a nők elleni erőszak, a fájó szexualitás, mint a megélt és élvezetes nemi élet. Szakítások, ahol a nő a szakító vagy a szenvedő, kapcsolatába kapaszkodó egyén. A szerelem mámora. Az önelfogadás, a fájdalmak, a sikerek. A lélek és a test kérdései. Feminizmus, rasszizmus, szerelem.
Azt még tetszett is, hogy összeáll így egy teljes élet. A női lét nagyon sokféle aspektusa megjelenik: nem történetek, hanem érzések és benyomások egy-egy helyzetből. Valahol ez is lenne a líra lényege – nem történetet mond el, nincs meséje, viszont tele van érzésekkel.
Vannak a kötet egészében megjelenő képei. Mint a címbeli méz. Amely pozitív jelentést hordoz, az a valami, ami többé és értékesebbé, boldogabbá teszi az életet. Amit pénzen is megvehet, és mások életét teheti többé vele, de a szexuális gyönyör visszatérő képeleme szintén a méz.
A formátuma a szabadverseket idézi fel bennem. Sokféle van – némelyik egy monológ, oldal hosszan. A központozása is egyedi – írásjelek vannak, de pl. a mondatkezdő nagybetűk elmaradtak. Mások csak pár sorosak – akad olyan, ami csak 3-4 szóból áll és egy komplex vers. Helyenként képversként is igyekeztem értelmezni, de Kaur másképpen keveri a művészeti formákat.
Alakítja a szavakkal a sorokat, bár azért képversnek nem nevezném őket. Viszont, tényleges rajzokkal van tele a kötet, amelyek szervesen illeszkednek a szöveghez. Összetartoznak, együtt plusz élményt nyújtanak. Olvastam az írónőről, hogy szereti is ezeket a vegyítéseket, az élő műsoraiban a zenével még kiegészülnek a szövegek és a képek. Érdekes lehet az is.
Azt nem döntöttem még el, hogy az egyszerűsége tetszett vagy sem. Hétköznapi, könnyű, semmi felesleges cicoma. A mindennapok nyelvén szól többségében. Gyakran az üzenet is olyan, hogy egy feliratnak tűnik egy hűtőmágnesen. Használ közhelyeket: pl. mielőtt más megszeret, magadnak kell szeretned magad. De olvasva gördülékeny, és nem akadtam fenn azon, hogy miért nem emelkedettebbek a versek. De, hogy jó vagy sem, hogy ennyire a mindennapok nyelve válik irodalmi, lírai szöveggé? Néha azonban megvan az a plusz is, és van egy-egy olyan frappáns gondolata, hogy az megragadt bennem és tetszett.
Még emésztenem kell – pl. az éles váltást a családon belüli szexuális visszaélésről a párkapcsolatok szexuális képeire –, de mindenképpen többet tudott nyújtani az előzetes elvárásaimnál.
Idézet:
nem akarom hogy te
töltsd ki bennem az ürességet
egyedül is teljes akarok lenni
hogy megvilágítsak egy egész várost
aztán
meg akarlak kapni
mert mi ketten együtt akár
lángra is lobbantjuk
